köddé lett az óév, és ködben érkezett az új. hajnalra a kopasz fák mind zúzmarába borultak, meztelen ágaik messzire fehérlettek. hívogattak, menjek ezer makrofotót kattintani, de legyőzött a meleg otthonba oltott lustaság. tegnap éjjel átírtam magam az éjfélen, közben hideg forralt bort ittam és ramones-t hallgattam. a csukott ablakon túl ezer petárda dörgött több órán át, de egyet sem lehetett látni, akkora köd volt. no nem mintha egyre is kíváncsi lettem volna. az olcsó bortól kicsit becsíptem, vagy talán az írásba melegedtem úgy bele, az hozott annyira lázba, hogy fojt a verejték a halántékomon. mikor józanodni kezdtem megfájdult a fejem, így aszpirinnel és sok vízzel köszöntöttem az új évet. még befejeztem egy könyvet elalvás előtt. egészen (ön)magam voltam szilveszterkor.
az új év ürességet hozott, 365 vakon fehérlő lappal, melyet magamnak kell majd megtöltenem. keserédes tekintettel meredek az üres lapokra, nehezemre esik felemelni a tollat és belefogni az új bekezdésbe. a fejemből már csordulnak kifelé a szavak, a fülemen egyenként potyognak kifelé a betűk; megcsömörlöttem a könyvektől, elfog a hányinger ha ki kell nyitnom egyet és beleugrani a betűk tengerébe. és mégis egyre csak venném le az újabb és újabb olvasatlan köteteket a polcról, vesznék el a a sorok között, rejtőznék el a karakterek köpönyege alatt. de nem rejtőzhetek már sokáig. itt az ideje, hogy előbújjak, becsukjam a könyvet, és belefogjak az írásba. az üres lapokra kell most fókuszálni, a fülemből kiömlő betűkből szavakat formálni, és megtölteni velük a lapokat. itt az ideje, hogy fejest ugorjak a betűk végtelen tengerébe, és megtanuljak úszni a sorok között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése