"ezek a mai gyerekek már soha nem fogják megtudni, hogy milyen az igazi tél. soha nem fogják már megérteni a tél lényegét. amikor még mi voltunk gyerekek, akkor még voltak igazi telek. reggel kimentünk, és egész nap kint voltunk, alig lehet minket bekönyörögni a házba sötétedéskor. egész nap csak hógolyóztunk, meg kint szánkóztunk a falu szélén. most meg? a falunkban domb sincsen, ahol szánkózni lehetne."
hát tényleg nem igazi a tél. idén sem. ma is van vagy tíz fok délben, közben hét ágra süt a nap, az ég legélénkebb árnyalatában kéklik bele a világba és röhög bele a pofámba. csak úgy ömlik rólam a víz mikor megyek a postára, vetném le magamról a télikabátot. kicsit el is merengek, hogy akkor most már tavasz van? most már nem is lesz tél, és végleg olyan a klíma mint angliában? olyan tünnyögős meg immegős-ámmogós, amolyan nyámnyila semmilyen? hát az meg milyen már? drága holle annyó, a rohadt életbe, hát kapja már össze magát, kérem szépen! hiszen idén még egy jégvirágot sem láttam. hát most akkor én így hogy fotózzak szépet, makrót, selymeset? így pofán vágni ki fog hógolyóval? a húgommal hogy építek hóembert, kézen állósat? és most már semmi nem lesz ami ropog a talpam alatt, csak a szétszóródott müzli darabok? a gátról sem fogunk már leszánkázni soha? most tényleg költözzek északra, hogy lássak egy kis havat? csak az a rohadt globális felmelegedés, csak az ne köpne mindig bele a levesembe.
xxx
itt vagyok a mamánál a hétvégére. itt azért legalább van hideg. a falusi éjszaka téli illata semmihez nem hasonlítható. tenném bele a befőttes üvegbe, és vinném a forró nyári napokra, amikor majd lavórba gyűjtöm össze az izzadtságomat. itt a sötét is sötétebb, a hideg is hidegebb. a füstnek is jó az illata, hát még a szalonnának a komorában. a rakott karfiolt sem kell hűtőbe tenni, csak le a kőre. a macskák összebújnak, osonnának be a házba, no de azért azt mégse lehet. a mamán két kardigán szetter van, a lajbi most marad a fogason, fején kendő, úgy zárja be a tyúkokat. a tyutyukáimnak sem kell most mondani, hogy ülj-be-ülj, már rég beültek maguktól. én is fázom, tisztességesen. pedig hetesen van a konvektor, két pár vastagzokni van a lábamon, kötött kardigánban és kitérdepelt mackónadrágban, betakarózva pötyögök éppen. nekem nem a fülem a leghidegebb testrészem, hanem az orrom hegye. kinek ez, kinek az.
xxx
nem sikerül beindítani a lemezlejátszót. pedig alig vártam, hogy ideérjek és bekapcsoljam. én még sosem hallgattam bakeliten zenét. ez lett volna az első. edda lett volna, mert tőlük sok lemez van. (meg hát ugye mégiscsak sorsod borsod.) volna volna volna, csak az a volna ne lett volna. poros, bezzeg lettem. be van dugva? be. világít a kis piros gomb. zümmög is, de nem forgatja a lemezt. semmit nem csinál, csak zümmög. miért nem csinál valamit? hogy kell munkára bírni? és egyáltalán honnan jön a hang? és miért nem jön? össze van kötve a hangfalakkal? de a lemeznek akkor is forognia kellene, nem? most akkor vegyek egy lemezlejátszót és tegyem az írógép mellé? no de honnan vegyek?
ááá, én akkor is veszek egy beatles lemezt vasárnap a vásárban. vagy bob dylan-t. vagy ramones-t! az még jobb lenne. ez lesz gyűjteményem első darabja. aztán majd lesz egyszer lejátszó is, meg szép kis gyűjtemény, én meg fekszem a szoba közepén, kezem a fejem alatt, hátradőlve merengek a távolba, s mint carey mulligan az an education-ben, hallgatom a ZENÉT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése