továbbra sem bírok betelni a zúzmarába öltözött fák szépségével, egyre csak hívogatnak. ma végre sikerül felülkerekednem a lustaságomon, némi írás és könnyű ebéd után bakancsba dugom a lábam, magamra szedem téli ruhadarabjaim jelentős százalékát, nyakamba akasztom a fényképezőmet, és elindulok a hegyre. már csak egy órám van szürkületig, mire odaérek lillafüredre. levakarni sem lehet a mosolyt az arcomról, amikor ott állok a végtelennek tűnő erdő kellős közepén, és csak hallgatom, ahogy a hátam mögött a fehérbe öltözött, égig érő kerekerdőbe beleordít a hideg, a lábam alatt csenevész patak csordogál, a fejem felett meg csicseregnek a vörösbegyek. legnagyobb meglepetésemre a majd' egy hónapja esett hóból itt még mindig van, csak úgy ropog a talpam alatt. a tó jege teljesen befagyott, több csoportnyi kiránduló gyerek örömittasan, visítozva veszi birtokba a jégpályát és csúszkálnak fel-alá. józsef attilához most nem tudok lemenni, mert felújítják a vízesés környékét, új lejárót és lépcsőket építenek, az egész terület le van zárva. mondjuk nincs is nagyon mit nézni így, hogy ki van száradva a vízesés. de azért attinak szívesen odaköszöntem volna és megpaskoltam volna a kezét, ahogy mindig is szoktam. mindegy, majd legközelebb.
itthon aztán újra leülök a gép elé, megnyitom a word dokumentumot, és némi szöszmötölés után belefogok az írásba. az a nagy terv 2013-ra, hogy regényt írok. az ötlet szörnyen régi; már legalább tíz éve, hogy kitaláltam. akkor meg is írtam kb. egy harmadát, aztán becsúsztattam a fiókba, és jól ottmaradt. de azóta sem hagy nyugodni. úgy érzem, ez egy olyan történet, amit el kell mesélnem, ki kell írnom magamból, addig nem léphetek tovább. hát most előveszem, leporolom, és elkezdek rajta dolgozni. persze az egészet újra kell írni, mert tíz év alatt rengeteget változott a látásmódom, és azért csak finomultabb lett a stílusom is. a narráció is teljesen másmilyen lesz, és néhány napja a fő cselekményszálat is újragondoltam, mert a régi csapnivaló volt. többnyire minden ki van már találva: a narratíva, a történet, a cselekmény, a főszereplők, a helyszín. tudom mi az üzenet, és hogy honnan hová fog eljutni a történet, milyen fejlődésen mennek majd keresztül a főszereplők.
túl vagyok a javán, most jön a java. a terv az, hogy a national novel writing month-hoz hasonló ütemben dolgozom, tehát egy hónap alatt 50 000 szót pötyögök be a word-be. az átlagos ifjúsági regények hossza 50 000 szó, tehát január végére elvileg meglesz az első piszkozata a regénynek. ez azt jelenti, hogy naponta körülbelül öt oldalt kell írnom. hát meglátjuk, hogy mi lesz belőle, és mennyire bírom majd az iramot. mindenesetre most az a fontos, hogy ezt az első piszkozatot csak írom, írom, megyek amerre a billentyűzetem visz, nem nézek vissza, nem írok újra, még akkor sem, ha érzem, hogy bizonyos részek erősen sántítanak. az első piszkozatot a szívemre hallgatva írom meg az első gondolatok és megérzések alapján. aztán meg majd a józaneszem megszerkeszti, kivágja, és újraírja a sánta részeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése