falubéli víg napjaimnak vége, teletömött hátizsákkal állok a buszmegállóban, a bojtos sapka szemöldökig a fejembe húzva, a csípős szél átfúj a kabátomon. ahogy belépek a lakásba mellkasomra újra rátelepszik a nyomasztó érzés, ami az ünnepeket tette tönkre. a megfoghatatlan kellemetlen idegesség a gyomrom mélyén, a megbánás keserű íze a számban, a tudat, hogy esélyem sincs újrajátszani, másképp csinálni, kijavítani. szabadulni a keserűségtől nem tudok, egyre csak nyomja a mellkasomat. fáj a lélek, s a kisszoba négy fala közé zárva még inkább sajog.
vége az ünnepeknek, vége a téli szünetnek, vége a lusta, semmittevős, hanyag napoknak. nekem most kezdődik a január; komor, szürke, kopár napok, hosszú, végtelenül sötét január. csak lenne már ennek is vége. vagy legalább hó lenne, mindent beborító, békés fehérség, és a puha csönd, ami vele jár. de csak kopár szürkeség van, kopogós, kora januári napok. vakítóan üres lapok, a toll meg nem fog. nem fogom meg a tollat.
holnap kezdek az új munkahelyen. újnak új, de azért annyira még sem, hiszen egész novemberben odajártam, s többnyire megtanultam, mi hogy megy. többnyire. holnaptól már élesben megy. és én félek, hogyan fogjak bele, minek álljak neki. ez már felnőtt munkahely, felnőtt felelősséggel. új munkahely, új emberek. s én megint az új lány leszek, a kívülálló, fura, új lány. még a végén újságíró leszek. hányszor mondogattam már. most egészen úgy tűnik, hogy az leszek. egy újabb álom válik valóra a kis bordó, bársonykötéses noteszből. hát nem fura, ahogy a végén a puzzle-darabok a helyükre hullanak? a végén tényleg itt kötöttem ki. ki gondolta volna? hát tényleg ennyire akartam, hogy végül megkaptam? hát, a noteszba bele volt írva. tényleg akartam.
üdv újra nálam, drága jó barátom, szorongásba oltott aggódás. üdv újra itt, lent a gyomromban, kedves megfelelni akarás idegtépő görcse. csak semmit ne szúrjak el, csak semmit ne szúrjak el, csak semmit ne szúrjak el.
minden rendben lesz, minden rendben lesz, minden rendben lesz; halkan suttogom magamban a sötét szobában, s mielőtt oldalra fordulnék, még összekulcsolom ujjaimat. én istenem, jó istenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése