könyvtárba járni hát nem csodás? be a meleg könyvillatba, polcon ülő lelkek ezrei, százezrei közé? polc után polc után polc, könyv után könyv után könyv; szerényen sorakoznak mind; szoros, egyenes egymásutánban, csöndesen várakozva, hogy megsimogassam gerincüket, leemeljem és kinyissam őket, szagoljak beléjük, s ha csak néhány hétre is, fogadjam őket örökbe. hát nem csodás állni a polcok előtt, hosszú-hosszú perceken át böngészve, ujjbegyemmel gerinceket simogatva, óvatosan rálelni a következő áldozatra? előbb nyújtózkodni, majd kicsúsztatni a sorból, s izgatottan magamhoz ölelni. arcomon elégedett mosollyal letenni a könyvtáros elé a méretes kupacot, s szó nélkül, egyetlen mozdulattal jelenteni ki, hogy én itt és most, ezen becses lelkeket, ha csak néhány hétre is, de örökbe fogadom, ápolom, gondozom, gondjukat viselem könyvmoly lelkem összes apró sejtével.
könyvtárba járni csodás, még akkor is, ha negyedórán át százhúsz decibellel visít a riasztó, épp mikor ott vagyok, épp mikor csöndesen böngésznék és simogatnám a könyveket. könyvtárba járni csodás, mert tanúja lehetek, amikor a hétéves marcit beíratják szülei a könyvtárba, és kézen fogva vezetik be a könyvek csodálatos világába. azt is láthatom, ahogy marci csillogó szemekkel emeli le egyik kötetet a másik után, és képtelen eldönteni, hogy melyiket olvassa el először a hajókról. tudod mit nem tudtam, anya? tudod mit nem tudtam? hogy a kárpátia elsüllyedt! hát, ezt én sem tudtam, marci. de most már legalább ezt is tudjuk. és mennyi mindent fogunk még megtudni.
könyvtárba járni csodás, mert a visító riasztótól úgy érzem magam, mintha a gilmore girls egyik jelenetében lennék, és a fülsüketítő zaj ellenére vigyorogva böngészem a könyveket. marci közben beiratkozik, majd merül alább és alább a könyvek és tengerészet végtelen, csodás világába. az olvasók is csak olvasnak tovább és böngésznek tovább, és komótosan lapoznak tovább újságukban, mintha mi sem történt volna. hiszen éghet a ház, szirénázhatnak világba százhúsz decibellel, bele a csöndes, avasi havas téli éjszakába, a könyvtár az mégiscsak könyvtár, a könyvek nem maradhatnak magukra. könyvtárba járni csodás, mert nem minden könyvtáros szottyadt-keseredett, morcos öreglány, és a jókedvű könyvtárosfiúk szemtelenül flörtölnek a mit sem sejtő olvasóval.
könyvtárba járni csodás. de a legcsodásabb kilépni a legvalódibb téli cidribe, sapkámon szambázó pompommal belelehelni a röpködő mínuszokba, hallgatni, ahogy ropog a fagyos hó a talpam alatt, és vállamon egy szatyor frissen örökbe fogadott könyvvel belemosolyogni a világba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése