lusta lusta lusta szombat. hát nem csodálatos, amikor reggel korán kipattan a szemed, s az ágyban maradsz órákon át, az időről teljesen megfeledkezve, könyvbe beletemetkezve, mert megteheted? szombat délelőtt az idő végtelen, az idő nem létezik. s a délután is csak úgy nyúlik, nyúlik, mint a jófajta rétestészta, könnyed és omlós, láthatatlanul olvad bele a koromfekete szombat estébe. ágyban, párnák közt henyélve, csöndesen, könyvbe feledkezve telik el a szombat este. hát mikor fogom már félretenni a könyveket, és írni végre? hát mikor kerekedek már felül a végtelen lustaságomon? mikor lesz fontosabb a cél, mint a pillanat élvezete? mikor fogok szembenézni a kétséggel, és nem törődni vele?
(itt és most jegyezném meg, hogy ma életemben először volt a gazda boltban, ahol tojókoncentrátumot és macskaeledelt vásároltam. apró lépés az emberiségnek, annál nagyobb nekem. és ha valaha is ingatlant fogok vásárolni (cirka tíz éven belül?), akkor egy tornácos parasztházat veszek majd itt, a faluban. és csodálatos lesz. és én is megtanulok majd jégen járni, sőt, jégen biciklizni is. a tükörsima csupajég utakon itt mindenki magabiztosan teker két keréken, én meg csak totyogok, és öt méterenként majd' elesek. bezzeg a papák, két keréken, kocsma után!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése