január 3.

ülök a háromrészes gardróbszekrény előtt a földön, a kétajtós szerkény sarkig kitárva. az egyik ajtó belsején egész alakos tükör, a tükör szélére újságból kivágott képek apró celluxdarabokkal felragasztva. josh hartnett portré, egyenruhában, a pearl harbor idején. a sakáltanya képregénnyé alakított fontosabb jelenetei pillanatképeken. kimi raikkonen csenevészen, még a mclarenes időkből, ezüstszürke kezeslábasban. a körme már ott is tövig lerágva. egy négyzet alakú képeslap, rajta makrofotó egy kosárlabdáról. mellette adidas reklám mohammad alival: impossible is nothing.

Időnként szeretek tenni egy kisebb kirándulást emlékeim  girbegurba, meglehetősen hosszú, és egyre csak szélesedő ösvényén.(x)

ez egy olyan nap. fiókot kinyitogatós, elő- majd visszapakolós. kotorászós, belenézős, beleszagolós, melankolikusan merengős. szentimentális. pityergős. visszatekintő. magamat okolós. az élet tovább robogott, eljegyezték egymást, összeköltöztek, férjhez mentek, gyereket szültek, emigráltak, én meg hazaköltöztem a kisszobába lányregényt írni.

elkezdek kipakolni. nem keresek semmit, mégis megtalálok mindent. filmtekercsek, fényképek, naplók tucatjával, emlékdobozok teletömve kacatokkal. összegyűjtögetett, rakásra hordott emlékeim az egyetem előtti időkből. egyetlen mozdulat, és újra 2001-ben járok. lassacskán előkerül minden a dobozból. össze-vissza, nem kronologikus sorrendben, mert csak így fértek be a fiókba. 

a kupac tetején útlevél. 2007 óta nem használtam, már rég lejárt. előtte se nagyon, mert az eu-s országokba csak úgy ki-be járkálhattam. volna. a fényképem meg sem merem nézni. aztán csak kinyitom, majd nagyon gyorsan bezárom. kezem tovább kalandozik a többi holmira. sakáltanya filmzene, magnókazettán. istenem, ha lenne még magnónk. az illat a moziban, amikor megnéztem a filmet. úszószemüveg. jé, még mindig működik, a gumi nem ért el, rácuppan a fejemre. dioptriás szemüvegek, három is, vékony, kopott fémkerettel. egy ovális keretes arany, kettő ezüst, hosszúkás, egyre erősebb benne a lencse. vízilabda-sapka, rajta egy 5-ös. a kásás száma. festett fadoboz, benne mindenféle kacat. egy forma-1es makett ferrari. arany jános általános iskola, arany betűkkel, bőrből készül kitűzőn. egy kavics, ádámtól kaptam. teniszlabda. 2001, us open, andy roddick. zsebnaptár 2005-ből. oyster card. london turista térképe. boots törzsvásárlói kártya. starbucks kupon. repülőjegyek. 2005. augusztus 9., 20.15. easy jet, wizz air, easy jet, ryan air. london, budapest, párizs, marseille, toulouse, london, sármellék. 2007. március 28.: az utolsó repülőjegy. sírva jövök haza londonból. a mellettem ülő lány a szerelmét hagyta ott, én meg... én is, csak ez enyém nem férfi, hanem város. beszállókártyák, angol vonatjegyek. mozijegyek. derkovits gyula művelődési központ és városi könyvtár, tiszaújváros. 2001. szeptember 16., 350 ft. jobb 10. sor, 13. szék. a mexikói. belépőjegyek kosármeccsekre, az összes hazaira. bérlet a következő szezonra. uszodabérlet, 10 alkalom 1600 ft. úszósapka használata kötelező. tenyérnyi discman, fülhallgató nélkül. sárga walkman, benne kazettával. beszáradt sötétbarna körömlakk, rózsás levélpapír. légiposta matrica. par avion, par avion, par avion. vörös bársonynotesz, amibe a céljaimat írom. már tíz éve is pontosan tudtam, hogy mi akarok lenni, hová akarok menni. nehéz, porcelán képkeret, london felirat, double decker és big ben a szélén. edina és én a fotón, háttérben a temze meg a london eye. 

vagy 14 napló, mind vastag és keményfedeles, még a moleskine előtti időkből. ezek színes borítású, nincs két egyforma. több ezer oldalt megtöltő folyamatosan változó kézírás. helyenként egészen apró, odafigyeléssel rajzolt, máshol elnagyolt, nemtörődöm. sehol sem olyan, mint ma. mind teleírva tinédzser napjaim legfontosabb részleteivel. basszus, ez pont olyan, mint a reni naplója, a szent johanna gimi! a nevek ugyan mások, de a stílus, a forma, a tartalom, mind-mind zavarba ejtően hasonló. hát akkor tényleg jól eltalálta leiner laura, hogy milyen egy átlagos tizenöt éves, koránt sem menő lány. a kilencedikes órarend belemásolva az elejébe. az osztálytársaim névsora. 29 lány és 5 fiú. a fiúk mind bénák az osztályunkban, de más osztályokban vannak helyes srácok. több száz oldalon át tartó ömlengés plátói szerelmemről, a suli legmenőbbnek vélt srácáról. ma háromszor láttam, egyszer kémia előtt, aztán amikor sorban álltunk az ebédlőben, és tesi előtt is. rám nézett. elment mellettem, és hozzáért a karomhoz. bőgatyás, és iszonyúan jól áll neki. annyira cuki!!

a tizedikes naplómban elcsépelt gondolatok, magasröptű idézetek, magyarra fordított angol dalszövegek. shakespeare lxxv. szonettjét avril lavigne it's complicated-je követi, majd egy józsef attila vers. szép kis társaság. a 2003-ban olvasott könyveim listája. négyen egy gatyában. állítsátok meg terézanyut! sorstalanság. jelentés az angol futball bajnokság aktuális állásáról, a hétvégén nyert a manchester united. egészen ügyes ez az új tinédzser fiú, valami cristiano ronaldo-nak hívják. még a végén állandó játékos lesz belőle. hajnali ötig tomboltam a because the night-ra a diszkóban. a farsangon a mennyország tourist a záródal. a kiadásaim szorgalmasan könyvelve. április 15: zselés toll 180 ft, képeslap 220 ft. az álmaim, pontokba szedve. a sportfogadás magammal, hogy risztov éva és gyurta dani olimpiai bajnokok lesznek. bejött. mit nyertem, ha én már akkor megmondtam?

egy teljes cipősdoboznyi fénykép, mind analóg, albumokba rendezve, még a negatívok is megvannak. a hajam mindegyiken rövid, egyre rövidebb, túl rövid. kínos, kínos, mind kínos, egyik másik vállalhatatlan. például az, amelyik a vécében készült, letolt nadrággal, fejemen kendővel. pedig nem is ittam. ezen boldog vagyok. állok az előszobában, egy szál törölközőben, csokibarnára sülve, csak úgy világít a szemem fehérje. előtte futóversenyen voltam, elkapott minket egy nyári zivatar, és csurom vizesek lettünk. a kellőnél három mérettel nagyobb, túl bő pólók, szinte elveszek bennük. trapéz farmer, deszkás cipő, piros kendő a fejemen. edda koncert a háttérben. táborozás zamárdiban. tucatnyi árnyalattal vagyok barnább, mint most. az arcom véznának tűnik, a karom aránytalanul hosszúnak és vékonynak, lábam pipaszár. igazán hordhattam volna szoknyákat, amíg még megtehettem. két centis hajam lobog a szélben a balaton partján, miközben janó haját próbálom befonni. éjfélig tartó pin-pong csaták. pizzázás csillával és andival siófokon. bikini koncert a coca cola beach house-on. részegen ki visz majd haza? balázs és csilla az asztalnál, a nokia 3210-est nyomkodják. balázs: the beginning of a beautiful friendship. budán a várban, még általános iskola nyolcadikban. a halászbástya előtt, flashy pulcsiban és nike edzőcipőben. visegrádon, a fejem guillotine-ban, nagyon vigyorgok, a hajam tiszta zsír, és majdnem középen van elválasztva. tizedikben: szabolccsal ölelkezős, kezünkben feles pohár, nyelvünk kinyújtva. fejem tetején a haj tarajba fésülve, minden szál égnek áll. az arcom épp olyan vörös, mint a rajtam lévő póló. 

aztán sokáig semmi fotó. helyette évekig tartó depresszió, és a magam köré épített 30 kiló fal. azóta sincs menekvés saját magam börtönéből. elszigetelődés, kilátástalanság, nemtörődömség. koromfekete alagút, fénynek esélye sincs. tágra nyílt szemekkel fekszek a sötétben és bámulom a plafont, megállíthatatlanul ömlenek a könnyeim, minden nap, órákon át. miért pont én? hol mentem tönkre? kárt teszek magamban. fizikai fájdalmat okozok, hogy ne érezzem a lélek fájdalmát. nem, nem megyek pszichológushoz! lassan vége a középiskolának. csak éljem túl valahogy. tizenkettedik: matrózblúz, tarisznya, virágcsokrok, utolsó közös képek. csak egyszer érettségizzek le, soha többet nem ülök vissza az iskolapadba. amint lehet, lelépek angliába. 2006: úszó eb a margitszigeten, anettal. állunk a duna-parton, kezünkben hatalmas piros-fehér-zöld zászló, arcunk is nemzeti színűre festve. végül a családi fotóalbum, a gombamódra növekedő húgom, az öcsém, amikor még vézna volt és növesztette a haját, az esküvő, ahol elkaptam a csokrot. apám egyiken sincs rajta, neki sohasem kellettem. i am the dust you swept under the rug. vajon mikor fogadom már el?

mindent visszasüllyesztek a helyére, lassan feltápászkodom. a szekrényajtót már rég becsuktam, mégis egyre csak a múlton kattog az agyam. vajon mikor kezdek el előre nézni? új álmokat kéne keresni, a régi mind valóra vált. csak a lányregény nem. hát ezért vagyok a kisszobában.

mennyi életem volt eddig. hányféle ember voltam már. 

és még mennyi újabb lesz. még bárki lehetek.