hát ez a gyökérkezelés, ez egy egészen csodálatos dolog. ahogy ülök az egyébként felettébb kényelmes székben, szemembe vakít a reflektor, a fél fejem lezsibbadva, szám sarkából csurog a nyál, és az orvos nekiáll fúrni a defektes fogat. a számból elkezd fröcsögni a nyál, a fúró egyre csak visít és vonyít, közben érzem azt a szagot, a szétfúrt apró fogmolekulák szagát. a csont szagát, amit még mindig az orromban érzek, a szagot, ami egészen olyan, mint a disznóperzselés szaga. undorító, gusztustalan szag, a gyomrom felfordul tőle, valahányszor eszembe jut.
és holnap vissza kell menni, tovább kezelik a gyökeret, reszelgetik, fúrják, faragják, szúrkálják bele a tűket, tágítják a lyukat, hogy aztán majd jól betömjék. én meg csak hallgatom tovább a fúró keserű vonyítását, időnként öblögetek, majd zsibbadt arccal melléköpök, s államat törölgetem.
de legalább a munka jól ment ma, héttől délig egyedül dolgoztam, s egészen simán ment minden, rutinosan csináltam a folyamatosan érkező feladataimat. nem is értem, miért izgultam annyira. mindig túlparázom az ismeretlen helyzeteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése