január 8.

hát most akkor mit csináljak? mivel kezdjem? hogy is kell hírlevelet összerakni? így, ugye? nem. majd én inkább megcsinálom. te csináld ezt. ha megvagy vele, szólj, jó? csinálj belőle nagyhírt is. meg ebből is, meg ebből is. de ne tedd ki aktívba, maradjon draft. és ebbe meg ebbe meg ebbe a kategóriába tedd bele. abba nem. és csinálj hozzá galériát is. rossz a vízjel, javítsd ki. ezt megcsináltad már? egyre csak kapkodom a fejemen, a sodrás csak visz magával, és az idő legnagyobb részében fogalmam sincs, hogy mit csinálok. próbálok a megérzéseimre hallgatni meg a józan paraszti eszemre, és semmit el nem szúrni. még csak két órája vagyok itt, de már hulla fáradt vagyok, a vállaim megmerevedve, a hátam csak úgy ropog, mikor kinyújtózkodom.

mindjárt bepisilek. de nincs idő pisilni. enni sincs idő. na jó, most már tényleg kimegyek pisilni. csak egy perc. ááá, már a festék is lefolyt a szememről. csak semmit ne szúrjak el, csak semmit ne szúrjak el, csak semmit ne szúrjak el. andi, én most megyek, csak ügyesen. jó, jó, igyekszem. semmit nem el szúrni. egyre csak rohanok, próbálom utolérni magam, de folyamatosan jönnek az újabb feladatok. mert a hírek soha nem alszanak. (ezt a megjegyzést mindig is el akartam ejteni. szóban sokkal hatásosabb. lett volna.) végül csak letelik a nyolc óra. a végén már alig látok, egészen közel kell hajolni a monitorhoz, hogy jó helyre rakjam a pipákat. ez vajon melyik kategóriába megy? ááá, még mindig nem tudom. talán ebbe. hopp, nézd csak, már nyolc óra, mehetek haza. vége! túléltem, semmit nem szúrtam el. azt hiszem. majd holnap kiderül, mert három után egyedül voltam. jajj, de jó a friss levegő, csak jönne már a hó. pesten már esik, nagy pelyhekben hull. holnapra ideér? csütörtökön szabad vagyok, mehetnék megint lillafüredre. csak esne már. hogy mennyire fárasztó a koncentrálás. amikor komolyan veszem magamat meg a munkát. mert tényleg nem akarom elszúrni. egészen belefájdult a fejem. meg az éhségbe is. reggel kilenc óta nem ettem semmit, még a két nyamvadt szendvicsemet sem nyomtam be. ha munka van, dolgozni kell. pont.

és holnap vissza kell jönni, és újrakezdeni. újra végigcsinálni. újra meg újra meg újra, az idők végezetéig, hetente ötször. (mert a hírek soha nem alszanak, mint tudjuk.) mégis boldog vagyok, amikor a buszmegállóban álldogálok, és várom a következő harmincötöst. nézd csak, már jön is, hát mégsem fagyok ide. vajon holnap már könnyebb lesz?

xxx

és most megyek, befekszem egy nagy kád habos forróvízbe, és olvasok tovább párizsról. mostanában egyfolytában párizsról álmodom. jó lenne megtanulni franciául és jól odaköltözni a fény városába, mondjuk egy apró, tetőtéri lakásba, és csóró művészpalántának lenni. moleskine-ba irogatni a szajna-parton, croissan-t csócsálni egy belvárosi kávézó járdaszéli teraszán. vörösre festett körmökkel láncdohányozni, és vödörszámra inni a tejeskávét. még egy jean-pierre-em is lenne, sötét, göndör hajú, görbe orrú, fekete garbós, csücsörítős. olyan klasszikus francia bölcsészfajta. a shakespeare & company-ben randevúznánk. ott szedne fel, miközben én a hemingway összest böngészem. csodálatos közhely lennék. és még az állandóan szitáló esőt is elviselném.

idén elmegyek párizsba. hátizsákkal, fapadossal. viszem a piros svájcisapkámat is, meg a kis pöttyös muszlin kendőmet. no meg a polaroid gépemet. az eiffel-torony tövében bagettet fogok falatozni brie-vel, desszert gyanánt meg egy tucat macaron-t, és az egészet egy forrócsokival öblítem le. egészen párizsi leszek. vagy egészen turista.

bon, non?
nagyon bon.
csak lenne már bon voyage,
j'arrive és bienvenue à paris.

de most még csak bonne nuit van, 
mert a pénz petit a zsebemben, 
s még petitebb a türelmem.
pas si bon, est-il?

(pardon my french.)