“poets are always taking the weather so personally. they're always sticking their emotions in things that have no emotions.”
j.d. salinger
ropogós kékség, végtelen
fakónarancs naplemente
olvad s mállik mélykékké
a kristálytiszta márciusi ég.
megannyi apró fény, pislogó
csupa csillag bársonytakaró
alatt ott vacog a kóbor lélek,
a későtéli éjben hosszan réved.
vöröslő kezét zsebébe rejti,
vállát rázza hideg, s nem érti,
hogy langyos könnyét kiért pislogja,
míg a magány csöndesen mardossa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése