ma bolondokháza volt hírfronton és a szokásos bolondcsütörtök a szerkesztőségben, s még az admin is döglődött. mindettől én erőm végén járok üldögélek csendesen, s hétvégéért kiáltok. irkálás, költögetés, írógépen csattogás, magasröptű gondolatok, hetyke rímek, olcsó fecsegés, regényírás, kirakatban fürdőzés, isten véletek! (találkozunk majd, ha nyugdíjas leszek... ami én nyilvánvalóan nem leszek.)
erőmből mára csak ennyire telik: boldog nemzetközi költészet napját! ím egy vers magától juhász gyulától. (mely az alábbi ötsoros szegény gyula forog a sírjában epizód után kezdődik.) a zenei aláfestést hozzá a párkányon puhán kop-kop-kopogó esőcseppek nyújtják.
ha már kikötöttem én is,
itthon, a tisza mellett itt
álmodom tovább egymagam,
csöndesen, az est hálójába
beleragadva újra és újra.
Tiszai csönd
Hálót fon az est, a nagy, barna pók,
Nem mozdulnak a tiszai hajók.
Egyiken távol harmonika szól,
Tücsök felel rá csöndben valahol.
Az égi rónán ballag már a hold:
Ezüstösek a tiszai hajók.
Tüzeket raknak az égi tanyák,
Hallgatják halkan a harmonikát.
Magam a parton egymagam vagyok,
Tiszai hajók, néma társatok!
Ma nem üzennek hívó távolok,
Ma kikötöttünk itthon, álmodók!
ps: készüljetek, mert a hétvégére újabb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése