és így telnek el napok, tökéletes, hosszú, semmittevős hétvégék. hogy nem írok, egy sort se, mert lusta vagyok, és inkább a szabadságomat élvezem meg a napsütést az arcomon. persze így utólag már teljesen felesleges háborognom meg pisnyognom, hiszen rajtam múlt. most már tényleg összekaphatnám magam, mert így igazán soha nem lesz belőlem semmi író. (mert hogy ugye az írók írnak, ha eddig erre nem jöttem volna rá.)
és hogy hogyan telt a tökéletes, hosszú, semmittevős vasárnapom? mivel már reggel fél nyolckor hasamra sütött a nap, és kidobott az ágy, így hát komótos reggeli és még komótosabb tollászkodás után (egyre inkább kikészít lassúságom, és hogy ennyi időbe telik elkészülni), tornacipőbe dugtam a lábam (éljen az év első tornacipős időjárása!), és vakító lélekmelengető napsütésben a főutca felé vettem az irányt, ahol már javában zajlott a régiség vásár. fotózni nem volt kedvem, így inkább csak könyveket meg bakeliteket böngésztem.
ki tudja hány szász lemezt átlapoztam, majd végül meg is vettem életem első bakelitjét. és hogy mit vettem? választhattam volna beatles-t, pink floyd-ot, abba-t, modern talking-ot, szőrös mellkasú korda gyurit (mindezekből bőven volt választék), de akár még a bridge over troubled water c. lemezt is a simon and garfunkel-től (kár, hogy nem leltem rá hamarabb). én mégis inkább a grease c. filmtörténeti remekmű dupla lemezes soundtrackjét választottam. mert abban a pillanatban, amikor megpillantottam a john travolta - olivia newton-john duó filmplakátokról már jól ismert fotóját a kékeszöld lemezborítón, tudtam, hogy nekem EZ kell. ennek kell lennie életem első bakelitjének. nem beatles-nek, nem simon and garfunkel-nek, de még csak nem is ramones-nak vagy oasis-nek (utóbbiak lemezeivel sajnos nem is találkoztam). a grease soundtracknek kell az elsőnek lennie. mert tinédzserkoromban megvolt másolt kazettán, és imádtam. a filmet is ki tudja hányszor láttam már, és még hányszor fogom megnézni. egyébként is: annyira szép a lemez borítója. magát a korongot értékelni nem tudom, hiszen lejátszóm továbbra sincs.
talán ez lesz a következő projekt, hogy szerzek egy működőképes bakelitlejátszót (mellesleg: láttam egy szörnyen szép babakék színű táska-lemezlejátszót [ezt így hívják hivatalosan?], de végül csak nem kérdeztem meg, hogy mennyiért adják. nem is tudom, hogy hova raknám vagy mikor hallgatnám rajta a zenét?). addig is: elkezdem építgetni a bakelit kollekciómat. és mint minden gyűjtemény építgetésénél, most is visszamegyek a kezdetekhez: egy tinédzserkori nagy kedvencnek kell lennie az első darabnak. egy hónap múlva már tényleg egy beatles-t veszek, vagy ramones-t, ha esetleg szembe jönne velem egy. és titkon reménykedem, hogy meglesz még a simon and garfunkel is. (most mondjam, hogy kicsit megbántam, hogy nem vettem meg? kár, hogy előbb leltem rá a grease-re és csak után a s&g-re.)
(vajon van annál szánalmasabb napló-, ill. blogjegyezés, mint amikor az ember felsorolja, hogy mit csinált aznap? esetleg ha azt is leírnám, hogy mit ettem? szóval reggelire pirítóst, ebédre bolognai szószt spagettivel chipset fél liter kakaóval, uzsonnára bolognai szószt spagettivel, vacsorára pedig melegszendvicset. és mindezt traubi szódával öblítettem le, meg némi ritter csokival.)
és akkor most megyek írni olvasni salingert.
holnapom (közben már azon jár az eszem, hogy szülinapomra jöhet a következő.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése