március 29.

apró örömök az életben:

• brownie-t sütni reggel hétkor
• ujjam hegyével kinyalogatni a nyers tésztát a tálból 
• végre egy olyan dalt hallani a rádióban, amit szeretek
• az ablak előtt álldogálni és nézni, ahogy hatalmas, bolyhos pelyhekben szakad a hó
• plédbe burkolózva, délelőtt könyvet olvasni
• a kedvenc mondataimat aláhúzgálni a könyvben és jegyzeteket irkálni a margóra
• érezni, hogy ring a pompom a sapkámon
• hogy még mindig megdicsérik a színes gombokat a kabátomon
• a piacon kolbászolni és paradicsomot válogatni
• útközben hallgatni ezt a dalt, nagyon hangosan 
• nyerni egy csokit egy csokival
• a tudat, hogy pont nekem, kézzel varrnak egy csodálatos táskát cambridge-ben
• ez a fotó és ez
• ez a bugyuta szóvicc
• megtudni, hogy még/újra gyártanak csatos bambit [egyértelműen ez volt a nap híre számomra.] (de mivel csak a fővárosi gyógyfürdőkben árulják, ezért legújabb missionömmé vált levadászni levadásztatni néhány üveggel. [zsófi, i'm looking at you, kid!])
• egy fárasztó nap végén meghallgatni ezt a csudás zenét
• ültetni egy fát, még ha csak virtuálisan is (de a wwf-es arcok majd elültetik helyettem, ugye?) [oké, ez még nem történt meg igazából, de holnap délelőtt meg fog.]
• egy fárasztó hét végén hátradőlni, mekis kaját tolni a képembe és közben elkezdeni újranézni a gilmore girls-t a legelejétől
• előttem elterülő hosszú hétvége (még akkor is, ha nem egyáltalán nem hosszabb, mint általában, mert hétfőre befogtak dolgozni, és ráadásul tízórás műszak lesz, mert hétvégének számít)
• befeküdni egy kádnyi habos, forróvízbe, hátradőlni, és olvasni
• bármilyen dal, amit ed sheeran énekel
• csöndesen, fáradtan, hosszakat pislogva mosolyogni.
  

***

ps: boldog szülinapot, dezső bá'!

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.