vannak napok, amikor nem tudok aludni éjjel (ez leginkább vasárnap van, mert előtte kialszom magam a hétvégén), aztán másnap reggel hajnalban 5.20kor úgy mászok ki az ágyból, mint a mosottszar, és egész nap egyetlen pillanatra sem csukom le a szemem, mert különben teljesen véletlenül úgy maradna. no, nem mintha a szabolcsi hóhelyzet, a ki tudja hány napja tartó áramszünet és az ezzel járó hírfolyam ezt hagyta volna. a munkaidőm mégis meglepően gyorsan elillant, és hogy egészen biztosan lefárasszam magam, munka után még elmentem egy várost átszelő tavaszikabát levadászó körútra is. nos, kabátom nem lett, ellenben vettem cuki kis piros, keménykötésű, apróvonalas noteszt, ami egészen úgy néz ki, mintha moleskine lenne, no de még sem az, és nem csak azért, mert a pirosnak nem a legtökéletesebb árnyalatában fürdik. mióta itthon vagyok, mást sem csinálok, minthogy tökéletesen megtöltöm a fotelt, ami mindig beszippant, s közben hosszúakat, egyre hosszabbakat pislogok, körtés summersby-t kortyolgatoknék még, ha nem fogyott volna már el, és a legújabb girls epizóddal meg írógépen pötyögéssel és semmitmondó fotók mütymürüttyölésével szórakoztatom magam. ja, és az utóbbi egy órában legalább huszonötször meghallgattam ezt a dalt.
és akkor most neki kéne kell állnom az 1500 szónak.
(napi ugrabugra cukormáz nóta. kötelező sokszor egymás után, full hangerőn meghallgatni. most.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése