március 30.

apró örömök az életben:

• az ágyban olvasni kora reggel, ébredés után
• a csinibabát nézni reggeli közben (és meglátni a csatos bambit szinte minden jelenetben)
• pirosra festeni a körmeimet
• amikor nem kínlódok órákon át írás előtt, hanem maguktól indulnak el ujjaim, és azonnal elkezdek pötyögni
• ahogy írás közben rég feledésbe merült emlékek kelnek életre a fejemben 
• belemelegedni az írásba
• apró jegyzeteket irkálni a kis hamis moleskine-embe, és kitalálni, hogy mi lesz a következő fejezetben
• megnevettetni anyát, úgy istenigazából
• piros svájcisapkát viselni piros rúzzsal 
• teljesen véletlenül összefutni egy rég nem látott ismerőssel
• tavaszszínű körömlakkot venni
• padon ülve, sálban, sapkában, havas parkban karamelles mcflurry-t eszegetni 
• áfonyás somersby-t szürcsölni és ed sheerant hallgatni

hogy mi volt ma a neten?

• köszönöm, robin scherbatsky, a napi nagy igazságot
• talán el kellene olvasnom a quimby dalszövegeit?
• ira glass megmondja:

egy darab piszkozatfoszlány:

      Persze nálunk is felbukkan a moziban újra és újra felmerülő örök kérdés is: hogyan osztozzunk meg a közös karfán? A tiéd vagy az enyém lesz? Az udvariasság azt diktálja, hogy nagylelkűen ajánljam fel a mellettem ülőnek, de a kényelem egyértelműen azt kiáltja, hogy sajátítsam ki magamnak. Most is félúton tétovázok, csak úgy, mint Bence. Végül megfelezzük a karfát, ő az első felén pihenteti a könyökét, én belül, a háttámla tövénél, alig néhány milliméterre a karjától, ami igazából mindkettőnknek kényelmetlen. Mocorgásaink közepette újra és újra egymásnak ütközünk, de végül még sem húzódom el tőle, túl jó érzés a közelsége. Nem tudom nem észrevenni az illatát, a vajas popcornnal keveredő szappanillatot, a tisztaság megnyugtató illatát, a napról napra barnább bőrén a napfény illatát.
      A moziból én mindig az illatokra emlékszem a legjobban. Még ha a film nem is tetszett, ha már rég el is felejtettem, hogy miről szólt, akkor is tudom milyen volt az film illata. A Blöffnek Figaró borotvakrém krém illata volt, mert apa indulás előtt még gyorsan megborotválkozott, a Télapunak savanyú, tejeskávé illata, mert az egyik osztálytársam a nyakamba borította a tízórait mielőtt elmentünk volna az osztállyal a matiné előadásra, A szerelem hálójában-nak Nivea illata, mert anya az én kezemet is bekrémezte, az Amerikai Pitének epres Orbit illata, mert a mellettem ülő srác hangosan csámcsogva rágózta végig a filmet, a Sakáltanyát pedig finom, púderes parfümillat járta át, mert az előttem lévő fiatal nő épp randin volt a mellette ülő férfival. Bármennyire is próbálok, képtelen vagyok visszaemlékezni rá, hogy A taxisofőrnek eddig milyen illata volt. De azt tudom, hogy ezentúl már mindig vajas popcornnal keveredő, tiszta, szappanillata lesz. Bence illata.

merengéseim a bal középső ujjam első percén elterülő tintapaca fölött:

• bárcsak képes lennék nap 500 szónál többet írni. mondjuk 1500-at? bár tudnék jobban koncentrálni, és ne hagynám, hogy minden apró ostoba dolog elterelje a figyelmemet. bárcsak erősebben próbálkoznék.
• vajon hol húzódik meg az az alig látható, egészen halvány, vékonyka vonal, ami elválasztja az émelyítő, fröcsögős nyálat és a még pont belefér, de őszinte, érzésekkel telt [nem száraz] leírást? vajon egyensúlyozom-e a vonalon? [ha már vonal] persze erre a húgom rögtön rávágja, hogy: nyálas, na és? taylor swift dalaiból is ömlik a nyál, és mégis tinédzserek millió rajonganak érte. [és ha már itt tartunk, hát akkor ez a dal mindenképp ide kívánkozik.]