i hate to write, but i love to have written - mondta egyszer dorothy parker. én meg mondom el ezerszer, naponta. na jó, ez nem teljesen igaz. szeretek én írni, de azért mégis többnyire vért izzadok, és őrülten dolgozik az agyam, hogy megleljem a legmegfelelőbb, leginkább oda passzoló szavakat. iszonyúan lassan írok, egy lépést előre kettőt hátra iramban, és szörnyen lefáraszt, főleg hogy minden második pillanatban az jár az eszemben, hogy mi lenne ha én most ezt abbahagynám? túl nehéz. olvasni sokkal könnyebb és mennyivel szórakoztatóbb. persze aztán előbb-utóbb csak belemelegedek, és akkor már csak izzadtságot izzadok, vért kevésbé. de azért a letudtam az írást érzéshez kevés másik fogható.
meg egyébként is, easy reading is damn hard writing - mondta egyszer nathaniel hawthorne, én meg érzem át valahányszor elém kerül az üres lap. mondjuk a mondat második fele koránt sem garantálja az első felét, de azért reménykedem. s mindeközben a bennem élő coach taylor azt üvölti bele a pofámba legalább 120 decibellel, hogy: CSAK ÍRD MÁR MEG AZT A NYOMORULT REGÉNYT.
úgyhogy most laptop becsuk, jegyzetfüzet kinyit, és hadd vérezzék a tollam. mert írni azért mégiscsak kézzel kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése