február 23.

hát nem fura, hogy éppen úgy áll össze egy regény, mint egy többezer darabos puzzle? ezer meg ezer apró részlet szimbiózisa, s egyetlen egy sem hiányozhat a teljességhez. ha jól csinálom, a végén minden darab a helyére hullik, és összeáll a kép. előbb a főszereplők, a helyszín, majd apránként random jelenetek, a narratíva, az őszinte hang, kulcsmondatok, apró mozdulatok, egy jól hangzó, egyszavas cím, az üzenet, a mellékszereplők, a zene, vagy épp sorsdöntő fordulatok ugranak be. aztán elkezdek sakkozni, ide-oda csiki-csukizni, és ha ügyesen játszom, a puzzle-darabok a helyükre kerülnek. a kép összeáll, de képpé összeolvasni a puzzle-darabokat a te dolgod lesz. ma megleltem az utolsó mondatot is. csöppet sem eredeti, no de ki bánja? hiszen az eredetiség végtelenül túlértékelt, nemde? ha te ugrasz, én is ugrom.

***

ma elkezdtem olvasni steinbecktől az the east of eden letters - journal of a novel-t. ez steinbecknek egyfajta írónaplója volt: minden nap, mielőtt belefogott volna az édentől keletre írásába, bemelegítés gyanánt írt a noteszébe egy naplóbejegyzésnyi levelet a szerkesztőjének címezve. a kötet érdekessége az, hogy steinbeck a szerkesztőjétől kapott egy szép nagyalakú noteszt, és ebbe mindig a baloldalakra írta a leveleket (szigorúan minden nap maximum egy oldalt), a többi oldalra pedig a édentől keletre első piszkozata került. leginkább a mindennapos apró-cseprő dolgairól ír, illetve a regénnyel, a karaktereivel, az üzenetével kapcsolatos gondolatait osztja meg és tisztázza - hiszen a célja tényleg csak az, hogy ráhangolódjon a regényírásra, átgondolja, mit és hogyan akar beleszőni a regénybe. bár még csak a harmincadik oldalon járok, már most kismilliónyi papírra vetett gondolatát húztam alá steinbecknek, abszolút osztom a regényírással - konkrétan az édentől keletre-vel - kapcsolatos meglátásait. (illetve próbálom követni őket. bár elég nyilvánvaló, hogy sem nem vagyok steinbeck, sem nem az új édentől keletre-t írom. sőt, már egy bejegyzésben említeni magamat vele is elég nagy pofátlanságnak tűnik. mindenesetre jó érzés rokon lélekre lelni a sorok között. meg egyáltalán: hogy úgy állt neki regényt írni, mint én. én is úgy állok neki regényt írni, mint ő. [és aztán lett belőle egy édentől keletre.]) így hát kétség nem fér hozzá: ez a könyv bizony egy napi steinbeck rovatért kiált. íme a mai, rögtön három:

"maybe i can finally write this book. all the experiment is over now. i either write the book or i do not. there can be no excuses. the form will be startling, the writing will be spare and lean, the concepts hard, the philosophy old and yet new born. in a sense it will be two books - the story of my county and the story of me."

"the craft or art of writing is the clumsy attempt to find symbols for the wordlessness. in utter loneliness a writer tries to explain the inexplicable. and sometimes if he is very fortunate and if the time is right, a very little of what he is trying to do trickles through - not ever much. and if he is a writer wise enough to know it can't be done, then he is not a writer at all. a good writer always works at the impossible. there is another kind who pulls in his horizons, drops his mind as one lowers rifle sights. and giving up the impossible he gives up writing. whether fortunate or unfortunate, this has not happened to me. the same blind effort, the straining and puffing go on in me. and always i hope that a little trickles through. this urge dies hard."

"we will have to see whether the practicing through the years has prepared me for the writing of a book. for this is the book i have always wanted and have worked and prayed to be able to write. we shall see whether i am capable. surely i feel humble in the face of this work. [...] Ora pro mihi."

this urge dies hard. ezt a mondatot igazán meg kell tartanom magamnak.

***

(napi oasis. mert ma már legalább hatszázszor meghallgattam. és mert: i'm gonna start a revolution from my bed.)