azért ilyenkor, amikor délutános vagyok, este 8ig dolgozom, fél 9-re érek haza, és már jojózik a szemem és hányingerem van, ha még egy percig a vibráló fehér képernyőt kell néznem vagy még egyszer fotót kell feltöltenem vagy rákattintani a publish gombra. szóval ilyenkor már elég nehéz viszonylag értelmes dolgokat irkálni. mindenesetre (és a változatosság kedvéért): hát nem csodálatos a tél? ahogy a narancssárga éjszakában szikrázik a szűzhó, mint kismillió apró gyémánt pihe-puha habdunnára gondosan szétszórva. csípi az orcámat a hideg, látom a leheletemet, ropog a talpam a vastag hóréteg. hát mindez nem csodás? és még azt sem bántam, amikor délelőtt a buszmegállóban egy óvatlan autós rám fröcskölt legalább öt liter kásás latyakot és a térdemig vizes lettem. hát ilyen ez a hószerelem. nem akarom, hogy véget érjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése