hát nem tudtam tovább ellenállni, és újra elkezdtem olvasni a szjg-t. abban a pillanatban, hogy kinyitottam, belemerültem a történetbe és összetalálkoztam kedves ismerőseimmel, megnyugtató, melengető érzés lett úrrá rajtam: hazatértem. a könyv visszafestette a mosolyt az arcomra; órákat töltök a történetbe feledkezve, vígan, mosolyogva, időnként hangosan kacagva. hát nem fura, hogy ennyire boldoggá tud tenni egy egyszerű történet és néhány jó kitalált karakter? hát nem fura, hogy ennyire bele tudok veszni egy könyvbe? hogy ennyire a történet részévé tudok válni, s a történet ennyire életem részévé válik? hogy ennyire meg tudom szeretni a karaktereket? hogy bele tudok szeretni karakterekbe, akik annyira valódinak tűnnek, hogy már rég kiléptek a sorok közül és viszem őket magammal a mindennapokba? ott vannak a mozdulataimban, jönnek velem a próbafülkébe, rájuk gondolok a buszon, a boltban, sorban állva, fogat mosva. kikérem véleményüket, szemükön át látok, lelkükkel érzek, ízlésük az enyém lesz. s amint vége az utolsó sornak és becsukódik a könyv, hiányuk fizikai fájdalmat okoz és hatalmas, végeláthatatlan űrt, amit semmi nem tud betapasztani. de amint kinyílik a következő kötet, s tovább fűtöm a függést, a sorok közti világba beleveszve a fájdalom elillan és mosoly újra ott figyel arcomon. az űr betapasztva, az élmény kerek, tartozom valahova. hazatértem. hát nem csodálatos a könyvek, a történetek, az irodalom hatalma? margón innen, papíron s elkenődő tintán túl, a sorok közti lélek uralkodik a könyvmoly léten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése