itt
belül
a hiány
lukat éget
melankolikus
bágyadt lelkembe
aprókat pislogva tűröm
hogy lüktet belém fájdalmat
sajog bele méla estébe
buggyan a könny
reccsen a szív
lukat éget
a hiány
belül
itt
Meztelenül a földön. Fekszem. A plafonon lófrál Néhány kósza exem, nem tudok írni. Ablakot nyitok. Konzervemlékek, fájdalomkompótok, könnyes dinnyelékek. Utcán kóborlós, kósza délutánokra. Hogy fájjon. Cukros lében eltett múlt. Játszódom. A szín már mindből kifakult. Súlyos, rozsdaszínű ólom. Lejárt szavatosság. Mélyre harapok, hogy fájjon. Elejtett szavak, széttört befőttesüveg. Szétgurulnak a könnyek. Kimagozva. Könyékig turkálok, lábujjhegyre állva. Elfáradtam. Rágyújtok egyre. Füstkarikák. Gomolygó nemtudokírni. Füstteríték. Konzervvacsora. Szóismétlés. Jobbra még két lépést visszatáncolok. Értelmetlen vájkálok begyógyult sebekben. Hogy fájjon. Összegyűrt szavak: cseresznyemag nejlondoboz üres papír. Nem tudok írni. Rozsdába mártottam az ujjam. Vérzik. Mások mért nem érzik, hogy nem múlnak el. Hogy minden egyszerre van jelen, egymásra pácolt konzervemlékeken. Újracímkézve. Zsírpapíron. Eltöprengek néhány üveghegyen, aztán magamra zárom. Az ajtót. Rendet rakok. Hogy kicsit nyugtom legyen.
Meztelenül a földön.
VálaszTörlésFekszem.
A plafonon lófrál
Néhány kósza exem,
nem tudok írni.
Ablakot nyitok.
Konzervemlékek,
fájdalomkompótok,
könnyes dinnyelékek.
Utcán kóborlós,
kósza délutánokra.
Hogy fájjon.
Cukros lében eltett múlt.
Játszódom.
A szín már mindből kifakult.
Súlyos, rozsdaszínű ólom.
Lejárt szavatosság.
Mélyre harapok, hogy fájjon.
Elejtett szavak,
széttört befőttesüveg.
Szétgurulnak a könnyek.
Kimagozva.
Könyékig turkálok,
lábujjhegyre
állva.
Elfáradtam. Rágyújtok egyre.
Füstkarikák.
Gomolygó nemtudokírni.
Füstteríték.
Konzervvacsora.
Szóismétlés.
Jobbra még két lépést
visszatáncolok.
Értelmetlen
vájkálok begyógyult sebekben.
Hogy fájjon.
Összegyűrt szavak:
cseresznyemag
nejlondoboz
üres papír.
Nem tudok írni.
Rozsdába mártottam az ujjam.
Vérzik.
Mások mért nem érzik,
hogy nem múlnak el.
Hogy minden egyszerre van jelen,
egymásra pácolt konzervemlékeken.
Újracímkézve.
Zsírpapíron.
Eltöprengek néhány üveghegyen,
aztán magamra zárom.
Az ajtót.
Rendet rakok.
Hogy kicsit nyugtom legyen.
(Konzervemlékek, Kepes Júlia)
Amíg meg nem láttam a végén a költő nevét, azt hittem te írtad.:)
VálaszTörlésÓ, én olyanokat sosem tennék publikussá, a világ kényelme érdekében.
VálaszTörlés