április 10.

"Then came spring, the great time of traveling, and everybody in the scattered gang was getting ready to take one trip or another. I was busily at work on my novel and when I carne to the halfway mark, after a trip down South with my aunt to visit my brother Rocco, I got ready to travel West for the very first time." On the Road, Kerouac

emlékszel, zsófi, egyszer azt mondtad, hogy az nem baj, hogy most [akkor] egyetem alatt nem utazunk, mert majd diploma után, amikor már felnőttek leszünk, és pénzt keresünk, sem lesz késő utazni. sőt. majd akkor utazunk.

hát most itt vagyok diploma után, egyre felnőttebben, és már pénzt is keresek. [bár jelentős százalékát elköltöm olyan dolgokra, amiket akarok, de szükségem rájuk egyáltalán nincs. belegondolni sem merek akarok, hogy tyler durden milyen szinte vetne meg ezért...no de, books and bags and shoes make me happy. i'm superficial...whatever.] és mivel itt a tavasz is, már megint elöntött a wanderlust. csak úgy viszket a talpam, kiált hátizsákért a vállam, kopog a szemem az új helyekért. mennék bármikor, bárhova, (szinte) bárkivel. 

hát ezért van az, hogy amikor a húgom egyszer csak felhív a szerda délután kellős közepén, és megkérdezi, hogy: van valamilyen programod májust 25-ére?, akkor tudom, hogy ez bizony egy beugratós kérdés. és azt is tudom, hogy most már van programom. mert: lesz egy koncert bécsben, amin fellép adam lambert, elmegyünk? és ilyenkor a bennem felmerülő legeslegelső kérdés az, hogy: úristen, milyen táskával menjek? és milyen cipőben? vennem kell addig tornacipőt! persze rögtön ezután jön az, hogy: hol fogunk aludni? meg: szabit kell kivennem. végre használhatom az új polaroid gépemet. kell bele vennem filmet. sokat! de ezek már csak részletek. ezt majd még mind kitaláljuk, leszervezzük, elboronáljuk. megoldjuk. mert a lényeg, hogy eldöntöttük, hogy megyünk. hogy ott leszünk. és főleg: hogy úton leszünk.

annyira jó, hogy van egy húgom, aki már abban a korban van, hogy lehet vele menni ide-oda, és értékeli mindazt, amit én is. hogy van egy ember, akivel majd keresztül-kasul átutazhatjuk európát, vonaton, hátizsákkal, tornacipőben, polaroiddal, ifjúsági szállásokkal, gilmore-style. 

és ha neadjisten még se jönne össze, hát üsse kavics, már a kifundálás boldogságáért is megérte. de egyébként a húgommal valahogy mindig összejön, amit eltervezünk. kicsit olyan mint én, ha igazán akar valamit, mindig megtalálja a módját, hogy megszerezze magának. mindig megoldja valahogy. 

(nap dala. obviously.)