április 5.

hát, a magasröptű magvas gondolat ma is elmarad, mert - mint minden délután/este a héten - miután hazaértem munkából, átöltöztem, kajáltam, majd nagyboldogan lehuppantam azzal a gondolattal, hogy végre olvasok!, három oldallal később már ki is fordult a könyv a kezemből, és épp úgy aludtam, mint egy újszülött, mintha ennél csodálatosabb dolog a világon nem is lenne, és 2 [+/- 3-4] órával később úgy ébredtem, mint akit fejbe vertek. ennek persze az lett a vége, hogy nem bírtam normális időben elaludni, és leginkább hajnali kettőig forgolódtam. egy élmény volt így 5.15kor kikászálódni az ágyból, majd nyolc órán át soványmalac-vágtában klikkolgatni az interneten és kazalra hordani a legfontosabb legklikkolósabb híreket. és az on the road-ot még mindig nem fejeztem be, mert naponta kb. 10 oldalt bírok elolvasni.  (jajj istenem, ez a nagymonológ annyira unalmas, hogy mindjárt elalszom... pedig nemrég ébredtem fel.)

de a lényeg, hogy hétvége! és szurkoljunk, hogy jó idő legyen holnap reggel, mert akkor a lehető legmiskolcibb programként megyünk anyával a zsibire [= miskolci jozsó - a kínaiak + lengyel nénik + cigányok + 15 évvel ezelőtt lopott elektronikai berendezések minden mennyiségben!], ami egy egészen különleges szubkultúra, és magában hordozza sorsodborsod legvalódibb, legteljesebb esszenciáját. [de azért az aktatáskaméretű laptopok, a kelet-német selejtbútorok, eredeti nike hamisítvány sportcipők, sok köbméternyi kínai ruha, román nivea és lengyel tejtermékek mellett valódi kincsekre is lelhet az ember, mondjuk egy-egy régi analóg fényképezőgépre, akár még polaroidra is, vagy éppen oreo-ra és dobozos mountain dew-ra. én per pillanat ykra stílusú szocreál kelet-német/csehszlovák hátizsákra vadászom, mert a zsibin tuti nem 30 ezerért adják, és eredeti vintidzs (vintázs!), nem pedig pesti hipszter.]

vasárnap pedig végre végre hónap első vasárnapja van, régiségvásár nap, hát szurkoljunk tovább a jó időnek! meg annak is, hogy meg legyen még az a csodálatos nyersbőr hátizsák, amit a múltkor nem néztem meg jobban, azt sem kérdeztem meg, hogy mennyiért adják, és azóta is bánom. ja, és hátha meg lesz még a simon and garfunkel lemez is. [amikre egyébként abszolút nincs szükségem, hiszen épp most varrják nekem (több mint) harminc ezerért a piros bőrtáskát cambridge-ben, és bakelitlejátszóm sincs, továbbra sem. de ettől még persze kell, hiszen magamat építem, a jövő tökéletes (na persze!) vagány/legénebb énjét kreálom, amelyeknek legszükségesebb kellékei (az írás pillanatában) a nyersbőr, világutazó hátizsák és a csodálatos bakelit kollekció.]

alternatív megoldás rossz időre: végre már leülni a kis megsárgult monitorom elé, megnyitni a mézesmadzag elnevezésű word dokumentumot, és írni egy újabb bekezdést/ 500 szót az idegesítően, szánalmasan lassan gyarapodó regényemhez izéhez/random szókazalhoz, aminek egyszer, öt éven belül?, majd regény formája lesz, majd este a friss piszkozatfoszlánnyal szórakoztatni a kapunyitási pánik címet viselő, rendkívül magasröptű internetes napló nem létező meglehetősen csekély közönségét, közben pedig hallgatni az esőcseppek puha, ritmustalan kopogását az ablakpárkányomon.

ja, és úgy szeretném már meg/újranézni a csocsó, avagy éljen május 1-je című filmet.

(jajj, istenem, de utálom azt a szót, hogy avagy. gusztustalan. végtelenül gusztustalan. felszínes, haszontalan, semmirekellő. éppen olyan, mint a tehát. mégis mihaszna, ha?)

upadate1: úristen, úristen! már úton van a táskám, fedex-szel jön! úristen, úristen, még sosem kaptam fedexes csomagot! úristen, úristen! ez csodálatos! (és akkor most ezzel el is használtam a teljes áprilisi felkiáltó jel készletemet.)