április 7.

a mai nap is már tökrement elment anélkül, hogy bármi értelmeset is csináltam volna. hipp-hopp, elmúlt este tíz, nagyon csörög ám a pizsim már, mert mindjárt kelni kell. az antibiotikum kicsit kiütött, kómás vagyok és hosszúkat pislogok. szerintem épp itt az ideje, hogy eltegyem magam. (és akkor most fejben irkálok tovább. vagy bele a kis piros noteszomba, sötétben, a sorokra nem figyelve. a fejemben már a tetőn ülnek a csillagtalan, felhős ég alatt, váll a váll mellett, könyökök időnként összekoccanva, kémlelve a távolban a panelgrengeteget, és hallgatva a már nem annyira kínos csöndet.)