miért-ó-miért fáradok el annyira nyolc órányi munkában, hogy még a szemem is kettéáll? [freaky, huh?]
vagy ez most a tavaszi nyári fáradtság? és mikor fogok rajta túllendülni? mikor leszek már legalább annyira kevésbé fáradt, hogy csak egy félig normális bejegyzést írjak?
és mégis, mikor munka után, lefolyt sminkkel, kitérdepelt mackónadrágban, mamuszban, fáradtan álldogáltam a konyhaszekrénynek dőlve, miközben a mikróban melegedett a spagetti, eszembe jutott, hogy boldog vagyok. hogy ez is boldogság. hogy ez a boldogság. mert épp ott vagyok, ahol lenni akarok. ha lehetett volna, akkor sem lettem volna sehol máshor kerek e világon akkor, abban a pillanatban, csak éppen ott, mamuszban és kitérdepelt mackónadrágban álldogálva a könyhakövön, türelmetlenül szorongatva a villám, azon mélázva, hogy vajon elég meleg-e már a tészta. mert én pont ezt akartam, éppen ezt, és megkaptam mindent, ami pesten hiányzott az otthonból.
és mégis, mikor munka után, lefolyt sminkkel, kitérdepelt mackónadrágban, mamuszban, fáradtan álldogáltam a konyhaszekrénynek dőlve, miközben a mikróban melegedett a spagetti, eszembe jutott, hogy boldog vagyok. hogy ez is boldogság. hogy ez a boldogság. mert épp ott vagyok, ahol lenni akarok. ha lehetett volna, akkor sem lettem volna sehol máshor kerek e világon akkor, abban a pillanatban, csak éppen ott, mamuszban és kitérdepelt mackónadrágban álldogálva a könyhakövön, türelmetlenül szorongatva a villám, azon mélázva, hogy vajon elég meleg-e már a tészta. mert én pont ezt akartam, éppen ezt, és megkaptam mindent, ami pesten hiányzott az otthonból.
 |
| [magvas gondolataim szerda estére c. rovatunk] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése