április 14.

tegnap volt a múlthét szombatja, mert:

• hétkor keltem (mondanám, hogy korán, de általában 5.20-kor kelek, szóval, érted?)
• hét ágra sütött a nap, élénken kéklett az ég és felszáradófélben volt az előző napi eső
• nagyszerű érzés volt felvenni a gumicsizmámat és beletrappolni a pocsolyákba meg a sárba
• elmentem piacra
• láttam csodálatos szubkultúrát
• megállapítottam, hogy minden szombat délelőttömet a zsibin kell töltenem, mert ez a szubkulturális élmény fantasztikus és épülésemre szolgál
• megállapítottam, hogy ezentúl anya nélkül megyek, mert akkor kedvemre bámészkodhatok, és órákon át lomizhatok a koszos vacakok csodás limlomok között
• megállapítottam, hogy valójában ez és ilyen az igazi régiségvásár
• olyan meleg volt, hogy legszívesebben a tavaszi kabátomat is ledobtam volna magamról
• azt hallottam, hogy: vannak jó louis vuitton cipőim, nem veszel?
• megállapítottam, hogy annyira vagány szociofotókat tudnék készíteni a piacon ha lenne egy normális gépem ha elég tökös lennék. így csak suttyomban lőttem pár fotót a telefonommal
  
• a lengyel nagyiktól vettem egy csodás kötött (horgolt?) pasztellszínű mamuszt kemény 300 forintért. a legjobb vétel volt, imádom.
• a lengyel bizsus nénitől egy csodás fáradtrózsaszín/tüdőszínű körömlakkot vettem kemény 150 forintért
• láttam egy polaroid 600-as gépet és egy nagyon fura (különleges? cuki!) kodak instant gépet (utóbbi típusút még sosem láttam korábban), de nem akartam, hogy az anyukám szívrohamot kapjon meglátván, hogy újabb két használhatatlan fényképezőgéppel megyek haza, illetve hogy teljesen felesleges dolgokra szórom a pénzem, ezért még az árukat sem kérdeztem meg, és nem is néztem meg őket közelebbről. ellenben: majd megveszem őket legközelebb, mikor egyedül visszatérek a helyszínre [a polaroid 600-at már legalább egy (de igazából ki tudja hány?) éve árulja a bácsi, mert már többször láttam nála kipakolva]
• láttam pont olyan stílusú csehszlovák/kelet-német hátizsákot, mint amilyet keresek, de sajnos kicsi volt és vajszínű. a színe nem érdekelt, hiszen be tudom festeni, de én nagyot szeretnék.
• megállapítottam, hogy sokat kell kolbászolnom a piac környékén, mert nagyszerű szociofotókat tudnék készíteni
• újra bekövetkezett a már-már tradícióvá váló szombat délutáni programom, a magyar film- manikűrözés kombó. most a made in hungária volt a soron meg a lengyel fáradtrózsaszín körömlakk
• annyira szép a körömlakk színe, hogy legszívesebben hosszú percekig gyönyörködnéköm benne
• este kaptam egy igazán kedves üzenetet tumblr-ön. azért annyira  jó érzés az ilyen pozitív visszajelzés, na.

ma van a hét vasárnapja, mert:

• reggel sokáig aludtam
• délelőtt forma 1-et néztem
• délre összeszedtem magam, hátizsákba dobáltam három fényképezőgépet, csodás kis toms-ba csúsztattam a lábam (végre toms idő van, ezt már azért vártam), és elmentem nagyihoz
• annyira jó volt az idő, hogy kabát nélkül, egy szál pólóban mentem el bicajozni, idén először (már ezt is vártam)
• már az utca végén fájt a valagam
• ismét hét ágra sütött a nap, a levegőnek virág illattal keveredő enyhe trágyaszaga volt, így megállapítottam, hogy visszafordíthatatlanul itt a tavasz
• elbicikliztem a következő falu végéig + vissza. most rettentő büszke vagyok magamra
• életemben először láttam élőben egy rókát a falu szélén. megszelidítettem lefényképeztem volna, de lámpalázas volt mire előhalásztam a gépemet elszaladt.
• hazafelé jövet bementem az auchanba, ahol a feliz navidad üvöltött a hangszóróból és 500 forintért árulták a zselés szaloncukor kilóját
• a buszsofőr út közben kidugta az ablakon a kezét, és úgy simogatta a szelet. ezt már csak nézni is jó érzés
• ma elkezdtem nézni a szambát, amit a 96-ban, a nagy koltai-rajongásom kellős közepén a szülővárosomban forgattak [viszont végignéznem nem sikerült a filmet]. annyira jó érzés látni a várost, amiben felnőttem. [ahova egyébként bármikor visszamehetnék, és megyek is majd jövő hétvégén, de ez akkor is más már kicsit, még akkor is, ha az a város semmit nem változik.]

most már azért átadtam magam a tavasz könnyed, napsütéses érzésének. és már nagyon várom a május 1-jét, mert megyek majd a csanyikba nagyonszocreál retró majálist fotózni. [ellenben annak, hogy jövőhét végére már 26 fokot is mondanak az időjósok már koránt sem örülök.]