éljen május 1-je! éljen? vagy még sem? mert már ez sem olyan, mint rég volt amilyen a koltai filmekben volt [meg a kilencvenes évek szocreál kisvárosaiban]. főleg úgy, hogy a munka ünnepe nekem munkával telt [bár a munka szó enyhe túlzás, inkább: munkában telt]. azért délelőtt leugrottam a népkertbe, és mentem egy kört a majálisban, de oly annyira nem hatott meg, hogy be sem kapcsoltam a gépemet. szomorú fej, nagyon szomorú fej. [és ugyanakkor ez felveti azt a kérdést is, hogy: elvesztettem a fotós-mojómat? mert igazából fényképezőgéppel hónapok óta nem fotóztam, csöppet sem égek a vágytól, csöppet sem hiányzik. helyette vannak a túlfilterezett instagram-fotók, az édes kis semmiségek (bár azokból naponta több is, és boldoggá tesznek), amiket azért nem enged az lelkiismeretem közzétenni a fotós blogomon. vajon ha amikor veszek egy komolyabb, tükörreflexes gépet, akkor visszatér a mojóm és újra lángolni fog a szerelem?]
no, de holnaptól már tényleg hétvége nekem, mert csütörtökön-pénteken szabin leszek, ballag az öcsém, rokon-látogatás, anyák napja, régiség vásár, sörfesztivál a belvárosban. esetleg még a zsibire is kiugrom, némi szubkulturális örömökért és polaroid gépekre vadászva. éljen május!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése