május 20.

• napsütéses jóidő, végre melegebb és igazi tavasz van. mennyire kellett már.
• délben leszaladtam a környékbeli kisboltokba bevásárolni. vettem egy nagy szatyor zöldséget és gyümölcsöt az új zöldségesnél az utcában. isteni epret pakoltam be a kosaramba, idén először ettem nektarint. puha, édes, lédús és nyárillata volt.
• a füstölt húsok mennyei illata a szomszéd lépcsőház alatt lévő húsboltban. szeretem ezt a kis békebeli üzletet a fekete-fehér kockaköveivel, a falakon kintfelejtett 25-30 éves plakátokkal és feliratokkal, a pult mögötti falon sorakozó szalámikkal, finomabbnál finomabb kolbászokkal és húsokkal, a saját, selyemréti húsbolt feliratú csomagolópapírjával, a kovácsoltvas kirakatával, ahol egymás mellett pihennek az üdítők, a konzervek, az olajok, a befőttek és a savanyúságok. a bolt előtt krétával megírt táblán az aktuális ajánlat, a pénztárban a nénit jobbról a tojások, balról a tészták, szemből pedig a tubusos fűszerkrémek és leveskockák veszik körül. a bolt apáról fiúra száll, itt dolgozik gyakorlatilag az egész család. hegedűs papa már meglehetősen lassan és remegős kézzel szeleteli a lángolt karajt a pult mögött, kétszer is el kell neki mondani, hogy mit kérek, a neje a kasszában ül, óvatos mozdulatokkal üti be a számokat, és kicsit elbizonytalanodik, amikor közlöm vele, hogy kártyával szeretnék fizetni. a fiaik hosszú, fehér, nagyzsebes köpenyben, hurkás, vöröslő ujjaikkal és méretes tenyerükkel hatalmas vehemenciával húzzák, nyúzzák, darabolják a grandiózus, rózsaszín húsokat. a kiszolgálás is egészen régimódi: a kedves vásárló előbb kikéri az árut, az árát apró cetlire írják fel ceruzával, ezzel kell odafáradni a pénztárhoz, kifizetni, majd visszalépni a húspulthoz, és ekkor adják ki a húsokat. nemrégiben cserélték le a bejárat fölötti hús-hentesáru feliratot. az előző már biztos volt vagy harminc, negyven éves, imádtam a pirosnak azt a megkopott, idejemúlt árnyalatát a lépcsőház omladozó vakolata mellett, a betűtípusról már nem is beszélve. valódi régimódi volt, nagybetűs csodálatos. már a feliratot legelőször megpillantva tudtam, hogy nekem ez a lakás kell - amikor még nem is láttam magát a lakást belülről vagy a lépcsőházat -, már akkor mondogattam, hogy a húsboltos lakásba akarok költözni selyemrétre, közvetlenül a strand mellé. az új táblát nem szeretem, túlságosan tucat, semmi egyediség vagy stílus nincs benne, leginkább a kilencvenes évek ízléstelenségére emlékeztet, és az utcaképbe sem illeszkedik. 
• péntek délutáni forró fürdő. továbbra is imádok elmerülni egy nagy kád párolgó vízben, ázni az illatos, kövér habokban, amíg a szalonnalábujjaim mazsolára nem aszalódnak, amíg a fejemet és a lelkemet tisztára nem mossa a bőrömet már-már perzselő, forró víz. kezemben egy könyv vagy magazin, s csak élvezem előbb a víz csobogását, majd a csöndet, a nyugalmat és a feltöltődést.
• elkezdtem egy új könyvet, a tigers in red weathert. még csak 15 oldalt olvastam el belőle, de már most nagyon szeretem a regény atmoszféráját. liza klaussmann új regényét, a villa america-t is mindenképp el kell majd olvasnom, az elveszett nemzedék, az 1920-as évek amerikai expatjei, hemingway, f. scott fitzgeraldék és picasso is szerepelnek benne. már alig várom.
• este elmentünk f-val sörözni. az élénk fukszia színű l'oreal rúzsomat tettem az ajkaimra. ennél jobban rúzst még aligha szerettem, tökéletes a textúrája, a mattsága, a mélyvörösbe hajló élénk rózsaszínsége. szeptemberben vettem meg az elsőt belőle, akkor ez lett a főnökrúzsom. azóta is tart a szerelem. bár az elsőből még van egy kicsi, nemrégiben vettem még egyet, hogy akkor is sokáig tartson még, ha időközben kivonnák a forgalomból. (mikor jönnek már a loreal colour riche collection exclusive rózsaszín árnyalatai magyarországra? tűkön ülve várom már.)