május 22.

• délelőtt otthon henyéltem, posztokat irkáltam, jegyzeteltem
• délután hazamentem anyához az avasra, sütöttünk túrós és meggyes pitét
• az otthonlevés öröme, heverészés a régi ágyamon, a régi szobámban, pakolászni a cuccaim között
• este otthon ágyban olvasás, egyre jobban beleveszni a tigers in red weatherbe

május 21.

• a szombat könnyedsége, az előttem álló hétvége végtelennek tűnő szabadsága, a szombat reggeli hosszú lustálkodás
• kint ülni az erkélyen a rózsás fotelban a verőfényes napsütésben, élvezni a 25 fokot, a nyarat, a sütkérezést, a madárcsicsergést, és közben irkálni
• minél jobban elmerülök a tigers in red weatherben, annál jobban tetszik. még több nyári, napsütéses könyvet nekem!

május 20.

• napsütéses jóidő, végre melegebb és igazi tavasz van. mennyire kellett már.
• délben leszaladtam a környékbeli kisboltokba bevásárolni. vettem egy nagy szatyor zöldséget és gyümölcsöt az új zöldségesnél az utcában. isteni epret pakoltam be a kosaramba, idén először ettem nektarint. puha, édes, lédús és nyárillata volt.
• a füstölt húsok mennyei illata a szomszéd lépcsőház alatt lévő húsboltban. szeretem ezt a kis békebeli üzletet a fekete-fehér kockaköveivel, a falakon kintfelejtett 25-30 éves plakátokkal és feliratokkal, a pult mögötti falon sorakozó szalámikkal, finomabbnál finomabb kolbászokkal és húsokkal, a saját, selyemréti húsbolt feliratú csomagolópapírjával, a kovácsoltvas kirakatával, ahol egymás mellett pihennek az üdítők, a konzervek, az olajok, a befőttek és a savanyúságok. a bolt előtt krétával megírt táblán az aktuális ajánlat, a pénztárban a nénit jobbról a tojások, balról a tészták, szemből pedig a tubusos fűszerkrémek és leveskockák veszik körül. a bolt apáról fiúra száll, itt dolgozik gyakorlatilag az egész család. hegedűs papa már meglehetősen lassan és remegős kézzel szeleteli a lángolt karajt a pult mögött, kétszer is el kell neki mondani, hogy mit kérek, a neje a kasszában ül, óvatos mozdulatokkal üti be a számokat, és kicsit elbizonytalanodik, amikor közlöm vele, hogy kártyával szeretnék fizetni. a fiaik hosszú, fehér, nagyzsebes köpenyben, hurkás, vöröslő ujjaikkal és méretes tenyerükkel hatalmas vehemenciával húzzák, nyúzzák, darabolják a grandiózus, rózsaszín húsokat. a kiszolgálás is egészen régimódi: a kedves vásárló előbb kikéri az árut, az árát apró cetlire írják fel ceruzával, ezzel kell odafáradni a pénztárhoz, kifizetni, majd visszalépni a húspulthoz, és ekkor adják ki a húsokat. nemrégiben cserélték le a bejárat fölötti hús-hentesáru feliratot. az előző már biztos volt vagy harminc, negyven éves, imádtam a pirosnak azt a megkopott, idejemúlt árnyalatát a lépcsőház omladozó vakolata mellett, a betűtípusról már nem is beszélve. valódi régimódi volt, nagybetűs csodálatos. már a feliratot legelőször megpillantva tudtam, hogy nekem ez a lakás kell - amikor még nem is láttam magát a lakást belülről vagy a lépcsőházat -, már akkor mondogattam, hogy a húsboltos lakásba akarok költözni selyemrétre, közvetlenül a strand mellé. az új táblát nem szeretem, túlságosan tucat, semmi egyediség vagy stílus nincs benne, leginkább a kilencvenes évek ízléstelenségére emlékeztet, és az utcaképbe sem illeszkedik. 
• péntek délutáni forró fürdő. továbbra is imádok elmerülni egy nagy kád párolgó vízben, ázni az illatos, kövér habokban, amíg a szalonnalábujjaim mazsolára nem aszalódnak, amíg a fejemet és a lelkemet tisztára nem mossa a bőrömet már-már perzselő, forró víz. kezemben egy könyv vagy magazin, s csak élvezem előbb a víz csobogását, majd a csöndet, a nyugalmat és a feltöltődést.
• elkezdtem egy új könyvet, a tigers in red weathert. még csak 15 oldalt olvastam el belőle, de már most nagyon szeretem a regény atmoszféráját. liza klaussmann új regényét, a villa america-t is mindenképp el kell majd olvasnom, az elveszett nemzedék, az 1920-as évek amerikai expatjei, hemingway, f. scott fitzgeraldék és picasso is szerepelnek benne. már alig várom.
• este elmentünk f-val sörözni. az élénk fukszia színű l'oreal rúzsomat tettem az ajkaimra. ennél jobban rúzst még aligha szerettem, tökéletes a textúrája, a mattsága, a mélyvörösbe hajló élénk rózsaszínsége. szeptemberben vettem meg az elsőt belőle, akkor ez lett a főnökrúzsom. azóta is tart a szerelem. bár az elsőből még van egy kicsi, nemrégiben vettem még egyet, hogy akkor is sokáig tartson még, ha időközben kivonnák a forgalomból. (mikor jönnek már a loreal colour riche collection exclusive rózsaszín árnyalatai magyarországra? tűkön ülve várom már.)

május 19.

• relatíve produktív nap a munkában: posztjaim az esetek nagy részében beütnek, pontosan tudom, hogy milyen típusú anyagok hoznak forgalmat és hogy milyen címmel, leaddel lehet eladni egy-egy témát. tudatosan, szóról szóra tervezem meg és rakom össze a címeket. (erről mindig az a jelenet jut eszembe, ahogy julia child szakácskönyvének címet kreált a szerkesztő a julie & julia című filmben.) gyakran szempillantás alatt, első ránézésre beugrik a cím, ezt azonnal le kell írni, különben elfelejtem. minél többet gyakorlok, annál jobban megy. minél inkább beleásom magam, annál több ötlet jön. ma is jött vagy 2-3 ötlet önálló témára, az egyiket már meg is csináltam, a másikhoz fotózni is fogok. kellenek az önálló ötletek, témák, posztok, ezek tesznek boldoggá, csak ezek töltenek el a kellemes elégedettség érzésével. ezek vezetnek az (igazi) újságírás felé. igazi újságíró akarok lenni, és fajsúlyos, értékes cikkeket írni. 
• újra egyre inkább elönt az írás szeretete, és ez boldoggá tesz, értékessé teszi a napjaimat. minél többet írok, annál jobban érzem magam, annál kreatívabb és magabiztosabb vagyok. valósággal bizseregnek az ujjbegyeim az utóbbi napokban. a fejemben temérdek gondolat, ötlet zsong, mindet ki kell írnom magamból, nincs megállás. kreatív flow viszont van. egyszerre háromféle naplót, ill. jegyzetfüzetet vezetek; imádom, mind kell, mindnek más a funkciója. az írás kell a túléléshez, az írás boldoggá tesz. az írás a hitvallásom, még ha csak a fióknak írok is a semmiről (vagy leginkább az írásról). scribo ergo sum, after all. 
• megnyitottam az ezer éve nem frissített blogomat, és publikussá tettem. már nagyon hiányzik a blogolás, a fotók, a szövegek és a mindenféle online tartalmak megosztása a barátaimmal. most, hogy már van asztalom, munkaállomásom, lesz hol írni. a desk of one's own. a room of one's own. (or rather, an entire apartment of one's own, in my case.) átneveztem a blogot kapunyitási pánikról napom lomjaira. olyan jó lenne, ha vissza tudnék szokni a blogolásra, és rendszeresen írnék meg fotóznék. iszonyúan jót tenne a kreativitásomnak.
• fotóim az instagramon. szeretek fotózni, még ha csak a buta okostelefonnal is, aztán szépen megszerkeszteni a fotókat, kirakni instára, és bővítgetni a fullamatőr portfóliómat. boldoggá tesz.

május 18.

shitty day. could't find three things that made me the slightest bit happy.

• megérkezett végre a kis fehér íróasztalom. munka után mikor hazaértem, össze is szereltem. annyira szép. pont passzol a többi bútorhoz a hálószobában. 
• aligha lehetne ennél szebb ez a hálószoba a hófehér falaival és bútoraival, a rózsás fotellel és a szatén ágyneművel, a ropogós, halszálka parkettával és az élénk színes kiegészítőkkel. (rózsásra dekupázsolom az egész mindenséget, meglássátok. és csodálatos lesz. és lám, tényleg.) nem bírok betelni vele, olyan szép és annyira boldoggá tesz. she designed a life she loved. 
• az élénk magenta színű harisnyám volt rajtam, és a rózsaszín glitteres tomsot vettem fel hozzá. sötét rózsaszín a világos, csillogó rózsaszínnel. feltűnőbb már nem is lehetne. mégis imádom. olyan, mintha bárányfelhőkön, napsütésen, vagy egy szivárványon sétálgatnék.
• ma nyílt meg egy új zöldséges az utcánkban. épp nemrég konstatáltam, hogy milyen jó, hogy van a közelben húsbolt, közért kisbolt, cukrászda, fagyizó, gyrosos/hamburgeres, trafik, rendelő, gyógyszertár, herbália [és ugye az uszoda], már csak egy zöldséges hiányzik. és hopp, néhány nap múlva már jött is a szórólap, hogy nyílik egy zöldséges pár lépcsőházzal odébb. (most már tényleg csak egy jó kis pékség kell. meg egy kávézó.) imádom ezt a békebeli atmoszférát, ami a szomszédságot övezi. mintha beragadt volna az idő kereke a selyemréten. és olyan kár, hogy annyi üres üzlethelyiség árválkodik sorra egymás mellett a lépcsőházak aljában itt az utcában. bárcsak mindegyikben valamilyen kis üzlet vagy kávézó, étterem működne. (mint a régi szép időkben. [hopp, napi közhely díj!], elképzelni sem tudom, hogy milyen lehetett, amikor az összes helyiségnek volt gazdája, és nyüzsgött az élet az augusztus 20. utcában.) de már persze az egy szem zöldségesnek is örülök, (hiper)lokálpatrióta szívem persze rögtön lángolni kezdett, s már vizionáltam, ahogy újra benépesül az utca üzletsora. mindenesetre ezentúl itt vásárolom majd a zöldségeket, és nem az intersparból cipelem haza.

május 17.

• egész nap jegyzeteltem a kis fekete riporternoteszembe. mindig itt van mellettem, imádom.
• kitaláltam, hogy szeptembertől újságírást fogok tanulni az egyetemen. vágyom vissza az iskolába és hogy tanuljak még valamit. (a miskolci egyetem indít két féléves, szakirányú továbbképzési szakot. augusztus 15. a jelentkezési határidő.)
• megérkezett két könyv, amit a book depositoryról rendeltem: a tigers in red weather liza klaussmanntól és a mrs. hemingway naomi woodtól. (még április végén, hirtelen felindulásból megrendeltem egyszerre hat könyvet: ezeken kívül a the dressmakert, a the husband's secretet, a me before you-t és az everything i never told you-t. az előbbi három még mindig nem érkezett meg, és most már kezdek parázni, hogy elveszett a postán, vagy a postás flegma módon nem bele a ládámba, hanem rá rakta, és valaki lenyúlta.)
• az öcsém lehozta a könyveim egy részét, két banános doboznyit. fel is pakolásztam őket a polcra, nagyjából kategorizálva a köteteket. végre az összes könyvem egy helyen lesz, yay!

május 16.

happiness project ON

nyárváró to do & shopping listám (cause i am pretty sure i can buy my own happiness):

• ez a csodaszép pandora gyűrű (i definitely don't need it, but i desperately want it. és egyébként is most már elég öreg szofisztikált vagyok ahhoz, hogy ne ezer forintos leakciózott bizsukat vegyek magamnak a rossmannban. mert megérdemlem.)
• memóriakártya a telefonomba (a régi tönkrement, és nagyon hiányzik az útközbeni zenehallgatás és hogy legyen hova menteni a nyolccsillió telefonos fotómat)
• fűszernövények a konyhaablakba (bazsalikom, menta, petrezselyem)
• folyton nyíló virágok az erkélyre (amik azért nem igényelnek túl sok gondoskodást. gyanítom, hogy a erkélybezöldítő lelkesedésem pikkpakk alábbhagy amint hazacipeltem és kipakoltam a virágokat.)
• két korlátra akasztható virágláda az erkélyre (mondjuk ilyenek)
• még néhány szép színes cserépkaspó az ablakpárkányra (színes kaspókból soha nem lehet elég, a rózsaszín összes árnyalatában.)
• egy ilyen színes égősor, mert csodásan mutatna a nappaliban a könyvespolcon és még néhány színes lámpás
• egy kisméretű vázlatfüzet, pasztelszínű filcek és vízfesték a művészellátóból (mert égető vágyat érzek, hogy festegessek, rajzolgassak és színezzek cuki kis rajzokat fagyiszínekkel. gyanítom, hogy a rajzban-fejezem-ki-magam lelkesedésem pikkpakk alábbhagy amint rájövök, hogy tökbéna vagyok a rajzoláshoz és a festéshez, és amit alkotás címén művelek minden, csak nem cuki)
• egy tükörreflexes gép (már vagy 5 éve könyörgök magamnak egy új fényképezőgépért, de többnyire nem volt pénzem, kifogásom viszont annál több. and i always chickened out.)
• megrendelni végre ezt a csodás kanapét 
• venni egy tévét (jön a foci eb meg az olimpia és már egyébként is beadtam a derekam)
• megtervezni a nyári szabadságaimat (szeretnék már végre elmenni kapolcsra a művészetek völgyébe, egy hétig henyélni a tisza-tó partján a húgommal nagyinál tiszafüreden, egy hétig a tengerparton fetrengeni egy görög szigeten, és néhány napra kivenni egy kisházat lillafüreden az erdőben) 

to do listám just for fun:

(hogy boldogabbak és színesebbek legyenek a mindennapjaim. vagy hogy egyáltalán kizökkentsem magam kicsit a mókuskerékből, amit vár iszonyúan unok.)

• elmenni a piacra és megvenni a virágokat és a fűszernövényeket végre
• el is ültetni a virágokat
• leülni rajzolgatni és festegetni (nem csak egyszer. sokszor.)
• visszaszokni az uszodába járásra (könyörgöm, itt van szomszédban. ennél ironikusabb már nem is lehetne, hogy ideköltözöm az uszoda legmellé, és teljesen leszokom az úszásról. i mean come the fuck on.)
• elolvasni havonta legalább két könyvet (de inkább heti egyet)
• elmenni kolbászolni, felfedezni a várost és fotózni (kimozdulni a lakásom és a munkahelyem közötti 2 villamosmegállónyi környékről)
• elmenni a régiségvásárba (idén még nem is voltam, pedig mindig úgy várom)
• sokkal több fotót csinálni a nemrégiben vásárolt Instax fényképezőmmel
• kimenni a zsarnai piacra nézelődni
• elmenni könyvtárba könyveket simogatni, leülni, élvezni az atmoszférát és irkálni
• beülni egy kávézóba vagy kiülni a teraszra és irkálni (rendszeresen). élvezni a napsütést, a tejeskávét és a toll sercegését a papíron.
• a sima fehér könyvespolcom belső hátlapjára színes, pasztelszínű, mintás (csíkos?) papírt ragasztani (úgy mint itt)
• újra elkezdeni blogolni (rendszeresen)
• minden nap végén összeszedni három dolgot, ami aznap örömet okozott.
• have some more me time. (mintha nem az egész életem egy kib. nagy me time lenne. what i mean: sokkal kevesebbet lógni az interneten, a monitor előtt vagy a telefon kijelzőjét nyomkodva.)

igazából tökfölösleges nekem ez a napi 8 órás munka meg az úgynevezett karrier, teljesen jól tudnám szórakoztatni megvalósítani magam főállásban dolgozás nélkül is. más kérdés, hogy akkor miből is vásárolnám meg a boldogságomat. meg vannak a sárga csekkek is, ugye.