fura dolog ez, hogy hogy le lehet szokni valamiről, amit előtte hónapokon át, minden nap csináltam, és amiről már egészen azt hittem, hogy a szokásommá vált. fura dolog, ahogy apránként az életem részévé válik valami, a napjaim betervezett, fix elemévé. a szokás az unalomba, ötlettelenségbe süllyedő rutin része lesz, majd apránként, napról napra az értelmetlenségé és az emésztésé is. végül egyszer csak kimarad, majd kimarad még egy-két-három nap. és így lesznek a napokból, hetekből egykettőre hónapok. s közben megértem, miért mondta andy warhol, hogy vagy csak egyszer csináld, vagy mindegy egyes nap. mert másként nincs értelme.
ahogy ujjaim között milliónyi homokszemként szöknek át és vesznek bele az idő végtelen homoktengerébe a másodpercek, éppen úgy tűnnek el nyomok, írásos bizonyítékok, kerek egész emlékek nélkül a hetek, a hónapok, az évszakok. cseppek lesznek csak a homoktengerben, belevesznek mind a végtelenbe, név nélkül, arctalanul. csak az emlékfoszlányok maradnak, hóbortos elmém csacska játéka a szubjektív valósággal. alig marad más, csak a folyamatos kopódás a cipőm sarkán, a kinyúlás, szöszök, az apró lukak a textilen, a hajam hossza, a körmeimen a lakk fakulása, a bőröm színe, a barnaság kopása, a fényes nappalok hossza, a hőmérséklet magasssága, az évszak aktuális rövidsége.
meg az örök kérdés: már ennyi az idő? már július vége? mindjárt nyár vége?
és az örök válasz: de hát az idő nem is létezik. mert: az idő illúzió. az ebédidő kétszeresen az.
elmúlás létezik, vagy inkább múlás, a homokszemek helyzetének múlása, a szokás és a leszokottság állapotának hatalma az életem fölött, a változatlanság múlása. az ujjaim közt a bőrt puhára súroló homokszemek surranása, a mókuskerék, ami már nem túl nagy, amibe időközben beleerősödtem, s ahol rendületlenül rovom a köröket nap mint nap mosollyal a szemem sarkában. örömöm a mindennapi rutinban, a felhőtlen játszótér apró világomban, a meglelt boldogság a komfortzónámon innen.
az idő illúzió.
az idő a változatlanság múlása.
az idő a változatlanság múlása.
az ebédidő kétszeresen az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése