és ezennel a tékozló lusta (fáradt?) firkálós lány visszatér, hogy tovább firkáljon az internetek végtelen fehér falaira. az utóbbi hetekben meglehetősen kreatívnak érzem magam, ami festegetésben, nyirkálásban, tépkedésben, ragasztgatásban és dekupázsolásban mutatkozik meg leginkább. ellenben irkálásban egyáltalán nem. így hát ilyen volt a múlt hétvégém (vagy legalábbis ilyennek éreztem.)
 |
| fotó innen |
így a tescoban 128 ft-ért (!!) levadászott, fehér színű, keményfedeles, vonalmentes (!) noteszt és a szintén fehér, műanyag kaspót befestettem mentaszínűre, majd rózsákat aplikáltam rájuk. ezután következett a tornacipő projekt. a tavaly tavasszal hímzett hófehér tornacipőt idén nyárra meguntam, kicsit be is sárgult, meg van is nekem ez a sok textilfestékem, továbbá az akkut rajongásom a menta színért, az ecsetek és a festegetés iránt érzett végtelen szeretetemről már nem is beszélve. így hát szépen lebontottam a hímzést, alaposan megtisztítottam a cipőt, majd fagyiszínűre festettem. amikor a lábamon van, egészen biciklis barbie-nak érzem tőle magam. (aztán belenézek a tükörbe, és nagyon gyorsan rájövök, hogy minden vagyok, csak biciklis barbie nem.) szerintem iszonyúan szép. és ha nem esne állandóan az eső, talán még hordanám is.
aztán múlt vasárnap teljesen véletlenül újra ráakadtam erre a blogra, melynek a szerzője mindenféle - de leginkább papír és textil - alapanyogokból, magazinokból kitépkedett fotókból készített kollázsokat és ragasztotta őket levelezőlap méretű kartondarabokra éveken át. először valamikor 2010(?) körül bukkantam erre a blogra, és már akkor lenyűgözött és felettébb inspirálónak találtam. hatalmas stócnyi magazinokat lapoztam át akkor és szedegettem ki belőlük a kedvenc fotóimat, hogy kolázs-szerű, lapozós naptárat készítsek belőlük. a lelkesedésem persze elillalant útközben, a naptárból gyakorlatilag semmi nem lett, csak néhány vízfestékkel színesre festett, szép fotókkal teleragasztott rajzlap árválkodik egy mappában a fiók mélyén. van még egy rajzlapos, spirál vázlatfüzetem is, amibe még akkor elkezdtem fotókat beragasztgatni és hozzájuk passzoló, irógéppel lepötyögött idézeteket társítani, de az a projekt is abbamaradt néhány oldal után.
hát, most újra ráleltem a kollázsos blogra, ettől újra elöntött a kreatívitás és legyőzhetetlen vágy, hogy az összes létező magazinomat átlapozzam, kitépkedjem a szép képeket, és csodás kollázsokba rendezzem őket. természetesen ennek a kísértésnek (és a kreativitás-hullámnak) sem tudtam ellenállni, így több évnyi marie claire-t és néhány elle-t átlapozva összeszedtem egy stócnyi fotót, és már el is kezdtem kollázsokba szortírozni, és a fentebb mutatott, mentaszínű, rózsás noteszbe ragasztani őket. íme az első darab. (rosszul állítottam be a dátum-bélyegzőt.) jön majd a többi is, egyenként, apránként, ahogy jól esik.
 |
| napom lompjai - 1. kollázs [azt még nem írtam rá, hogy: Let's hit the road, Jack!] |
Tetszik a kollázsod.
VálaszTörlés