2014/10/17

október 17.

nő a (teljes) idegösszeomlás szélén.

egy hete nem voltam úszni. ilyenkor már kezdek megkattanni.  pörögni, egyre csak pörögni nüansznyi faszságokon; nem tudom leállítani az agyam. üresség van, nihil, pattanásig feszült idegek. magány. forever alone. általános letargia. kimerültség, túlgondolás, a szőnyeg széle.

holnap már el kell menni úszni, ha esik, ha fúj, ha fáradt leszek, ha nem, 10 óra munka után (az leszek). csak egy kicsit legalább, tempózni faltól falig, csak egy órát, csak két kilométert, csak hogy simogasson kicsit a víz, hogy megnyugtasson, hogy átgondoljam az átgondolnivalót. rakjam már rendbe a fejemet.

utána minden jobb lesz. és fáradt se leszek annyira.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése