most

itthon vagyok
most épp jó
most boldog

puhák a fények
simogat az este
körülölel az itthon melege

hópelyhek táncolnak bögrében
a tea gőzölög
lassan szürcsölöm

ropog az éjszaka
most ősz van
a valódi fajtából

most az egér puhán kattog
nem csattan a liftajtó
fogócskáznak a gondolatok

most siklik a toll a papíron
a betűk kacskaringóznak
csak úgy piroslik a tinta

most épp jó
most szeretek élni
most  most most

most most most
épp most illan
el a most

? !

Hát hová lettek belőlem a szavak? A rímek, a sorok, a gondolatok?

Hová lett a késztetés, az ujjbegyeimet bizsergető vágy, hogy minden nap írjak, 

hogy megtöltsem a sorokat, hogy teleírjam a noteszokat? 

Hová tűnt a Múzsa? És miért nem csókolgatja már a homlokom? 

Hát miért csak olyan rövid kalandot akart velem? 

Miért fogytak el a versek? Hová lettek a rímek?

Mi lett a velőtlen gondolatokkal és a fene eredeti mondanivalóval? 

Bezárt? Elköltözött? Beszáradt? Kiapadt? 

S mi lett az álommal, hogy ha nagy leszek író leszek? 

S mi lett a céllal, hogy ha felnőtt leszek kötetekbe költögetek? 

És egyébként is merre megyek? És megyek-e egyáltalán? Vagy csak toporgok? 

Mitől bénult így le az agyam? Tán az amerikai sorozatok miatt? 

Túl sokat tévézek. 

Túl sokat tévézek. 

Túl sokat tévézek. 

Dobd ki a laptopod! Vágd földhöz. Most! Repüljön ezer felé. Élvezd! 

Vegyél noteszt, még többet! És tollakat, tucatjával!
Színes tintát, a szívárvány minden színében! 

Iratkozz be a könyvtárba ! Még egybe! És még egybe! 

Olvass többet! Gyerünk, faljad a betűket! Még még mégtöbbet! 

Verseket verseket verseket is, zabáld a köteteket, azok majd rímeket szülnek. 

Minek ide múzsa? Kinek kell a csókja? 

Minek ide írógép, szürke billentyűk ütemes kopogása? 

Follyék csak a vörös tinta, ezer töltőtoll vérezzék halálra!

Járjál kávéházba. Üldögélj a sarokban. Játsszál bölcsészest! 

Töltőtollal töltsd meg az órákat. Itasd csak a sorokat.

A koffein majd csókolgat, beindítja a barázdákat. 

Csak írjál, írjál, írjál, még ha hígat is, csak írjál! 

Majd besűrűsödik. Két kanál liszt, némi kevergetés, s már kész is.

Pirulj csak bele a sorokba, a nyers mondatokba, az éretlen gondolatokba. 

Nézzél szembe magaddal, hozd zavarba józaneszed! 

Ne zavarjon zavarod, csak csináld, csináld, csináld, 

Még ha nem is élvezed, ez a te életed.

Hát könyörögve kérlek, írjál írjál írjál.

Irkálj a sarokban ülve, hason fekve és fejen állva. 

Naplóba, noteszbe, a tenyeredbe, a blogodba, meg a s másikba. 

A harmadikba is, ami már nagyon haldoklik.

Firkáld össze a falakat, meg a fecnit, amit a kutya szájából húztál ki, 

A mozijegyet is, amit a farzsebedből került elő. 

Irkálj a Pesti Est margójára, és a  margó margójára, 

Csak írjál írjál írjál, jó?

Magadért és értem. 

Érted? 

Érted is!

Tudom jól. 

S majd majd majd 

egyszer egyszer egyszer megleled, 

még ha most nem is tudod, 

hogy vajon mit mit mit keresel.